– Ön miként vázolná fel az MSZP jelenlegi helyzetét?– Az MSZP most három dolgot csinál: a párton belül egyrészt egy hatalmi harc és hatalmi válság zajlik, másrészt folyamatban van egyfajta belső átszervezés, vagyis hogyan alakuljon az elnökség, a választmány és egyéb testületek szerepe, harmadrészt pedig a párt készül az önkormányzati választásokra. Most a figyelem középpontjában az első áll, és a kérdés az, hogy kikből fog állni a szűkebb vezetés. A Szocialista Platform és a Baloldali Tömörülés nyilatkozata a hatalmi játék része, nevezetesen, hogy megszavazzuk Kovács Lászlót, ha mellette Nagy Sándor is helyet kap.– A platformok milyen szerepet játszanak a párton belül, és mi közöttük a különbség?– Ezek a platformok elsősorban véleményorientálásra törekszenek, de a tagságuk nem túl nagy. Három nagyobb platform van: a szocialista, a baloldali és a szociáldemokrata, de a tagok mindössze mintegy tíz százaléka tartozik közéjük, mégis ezek a csoportok a hangadók. A Baloldali Tömörülés inkább egy klasszikus munkáspártra kacsint vissza, a Szocialista Platform pedig a pragmatizmust képviseli, de ők is meglehetősen ódivatú formában emlegetik a baloldali értékeket. A Szociáldemokrata Platform pedig egy nyugat-európai szociáldemokrata modellben gondolkodik, de nincs elég befolyása ahhoz, hogy ezt az elképzelést érvényesíteni tudja. – Mennyire jelentős a párt jövője szempontjából a szeptemberi kongresszus?– Ezt nehéz megmondani, hiszen az MSZP gyakran tart kongresszust és sokszor több részletben. Attól, hogy személyi kérdéseket döntenek el, a kongresszus még nem válik jelentőssé, bár kétségtelen, hogy Horn Gyula távozásával fel fog szabadulni a mozgás a pártban. Ugyanis ő annyira "túlhatalmú" személyiség, hogy személye teljesen "befagyasztotta" az MSZP-n belüli mozgást.– Kovács László neve gyakran felmerül mint lehetséges pártelnöké. Az ő személye mennyiben segítené elő az MSZP megújulását?– Arra, hogy pártelnök legyen, jó esélye van, de az, hogy a pártot mélyebben megreformálja, sajnos nem látszik túl valószínűnek. Az MSZP-nek konstans reformra, négy éven keresztüli folyamatos átalakításra lenne szüksége, hogy versenyképes és nyugatias párttá tudjon válni. Most a párton belül a személyek, szavak, jelszavak versenye dúl, a különböző csoportok igyekeznek elősegíteni jelöltjeik jó szereplését a kongresszuson. Ez széleskörűen előkészíti a döntést, de végül is a szavazásnál dőlnek majd el a dolgok.– A Szocialista Platform és a Baloldali Tömörülés közös nyilatkozatában mégis jelentős, radikális változásokat sürget. Együttesen képesek arra, hogy valamilyen jelentős változtatást vigyenek véghez?– A két csoportosulás együtt meglehetősen befolyásos, de az általuk megjelölt személyek nagy része túlontúl ismert régi név. Nem hiszem, hogy az MSZP radikális szociáldemokratizálásához például Hámori Csabára lenne szükség, vagy hogy Nagy Sándor különösebben alkalmas lenne erre.