Amikor kiderült, hogy szeptemberben ön és több kollégája elhagyják a WikiLeakset, a Der Spiegelnek adott interjújában úgy fogalmazott, egészen addig szabad hibázni, míg az ember képes és akar ezekből a hibákból tanulni. Hogy a távozás mellett döntött, azt bizonyítja: vagy Julian Assange, vagy a WikiLeaks nem tudott tanulni. Mik voltak azok a hibák, amik miatt úgy érezte, vissza kell vonulnia?
- A probléma éppen az volt, hogy Julian egyáltalán nem akart tanulni a hibákból, sőt saját hibáinak elismerése is meghaladta a képességeit. Mindig azt gondolta magáról, hogy megkérdőjelezhetetlen, hogy sohasem vét, nem hibázik, mindig a leghelyesebben gondolkodik. Ha pedig kívülről megcsapta a kritika lehelete, ha egyet nem értésünket próbáltuk kifejezni, azt válaszolta, egyáltalán nem fontos, amit gondolunk. Félre ne értse: nem az volt a baj, hogy Julian a nyilvánosság elé állt, hogy a végén már ő állt egyedül a kamerák előtt, hanem az, hogy azt is mutatta, senki más nincs a WikiLeaks mögött, ő az egyetlen. Miközben az eredeti felállás szerint éppen azért volt több szóvivő, hogy mindenki érezze, nem érdemes minket eltüntetni a színről, hiszen majd jön a másik vagy a harmadik ember, aki ugyanazt fogja mondani.
Engem a tartalmi hibák - vagy eszmei konfliktusok - érdekelnének.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2011. 02. 18. (XV/7)
