Háttér

2009. 02. 27. (XIII/9)
Erőltetett menet

Erőltetett menet

2009. 02. 28.
„Nincsen nálunk a bölcsek köve” – fogalmazott Békesi László, a Reformszövetség szakértője, bevallva: nem tudják a megoldást a kialakult válságra, de javaslatuk „életképesebb”, mint a kormányé. „Dermesztőnek” nevezte a miniszterelnök a Reformszövetség javaslatainak hatását a társadalomra nézve. Utalva arra, hogy a szövetség némely ponton radikálisabban nyúlna hozzá az állam kiadási oldalához. A Reformszövetség szerint nemcsak lehetséges, de szükséges is a kormány elképzeléseihez képest jelentősebb állami megtakarítás. A szövetség számításai szerint a következő négy évben 1325 milliárdos állami kiadáscsökkentés érhető el. (Lásd a kormány elképzeléseiről szóló cikkünket:  Zsákban táncolni. Hetek, 2009. február 20.) A szövetség szerint csupán az állam működési kiadásaiból az idén 200 milliárdot lehet lefaragni, 2010 és 2013 között pedig további 350 milliárd érhető el. Igaz, 60 milliárdot megspórol a kormány, de működési kiadások lefaragásával, létszámcsökkentéssel, felesleges háttérintézmények megszüntetésével, állami feladatok leadásával további eredmények érhetők el. Pusztán az önkormányzati képviselők javadalmazásának korlátozásával 30 milliárdot lehetne megtakarítani. A nyugdíjkasszából 300, a szociális támogatásokból 50-70, a család- és gyermektámogatásból pedig 70-80 milliárd csíphető le. A Reformszövetség javaslatai révén 2012-ben a mostani 50,5 százalékos állami újraelosztás 42 százalékra csökkenhet, ami már megközelíti a visegrádi országok 40 százalékos szintjét. Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója szerint mivel a magyar gazdaság – válság nélkül is – meglehetősen kilátástalan helyzetben van, égetően szüksége van határozott és gyors intézkedésekre. Ezek nélkül ugyanis a mostaninál sokkal rosszabb helyzetbe is kerülhetünk – fogalmazott. Akár évtizedekre zsákutcába kerülhet az ország. Most ennek megvan az esélye – tette hozzá a szövetség szakértője. Békesi László szerint pozitív forgatókönyv szerint is csupán évek múltán nyílik lehetőség arra, hogy kilábaljunk a válságból. Leghamarabb jövőre állhat talpra az USA és Ázsia gazdasága, majd az ezt követő 6-12 hónapban az EU országai. Ezek után újabb fél-egy évvel Magyar-országon is beindulhat  a lassú növekedés. Ehhez azonban most határozott intézkedésekre és új gazdaságpolitikára van szükség, amelynek középpontjában ezúttal a versenyképesség javításának és nem (az eddigi gyakorlat szerint) a bevételek elosztásának kell állnia. Ugyanakkor más eszközökre is szükség van: szigorú fiskális és jövedelempolitikára és az ezt támogató monetáris politikára – tette hozzá. Palócz Éva szerint az a legnagyobb problémája a magyar gazdaságnak, hogy túlzóan magas az állami elvonás, miközben alacsony a gazdaság termelékenysége, így törvényszerűen növekszik az államadósság. Mára már ott tartunk, hogy ki sem tudjuk fizetni a kamatot, eközben nem jutunk új hitelekhez, mivel senki sem hajlandó finanszírozni a magyar államot. Az államadósság ma már eléri a GDP 73 százalékát „a törlesztőrészlet” pedig éves szinten a 4 százalékát, ami azt jelenti, hogy az egész ország 10 napon keresztül csak ezért dolgozik. „Tény, hogy határozottabb véleményen vagyunk egy-két területen a kormányhoz képest – fogalmazott megkeresésünkre Oszkó Péter, a Deloitte Magyarország elnök-vezérigazgatója (kis képünkön). – Csak találgatni tudok, mire gondolhat a miniszterelnök a »dermesztő társadalmi hatásokról« szólva. Mindenesetre a Reformszövetséggel tartott tanácskozáson nem fogalmazott meg hasonló véleményt” – tette hozzá. Lényegi eltérés a két javaslat között a 13. havi nyugdíj kérdése. Amíg a kormány beépítené a nyugdíjakba, addig a szövetség eltörölné. Oszkó Péter szerint ezt a 300 milliárdos plusz terhet nem bírja el a magyar gazdaság. Hasonlóképpen 65 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt, és változtatnák az emelés szabályait, valamint szigorítanák a korkedvezményes és a rokkantnyugdíjba vonulás követelményeit.  Szintén radikálisabb a szövetség az ingatlanadóval kapcsolatban. A vagyonadó csak 30 milliónál drágább ingatlanra vonatkozna. Ennek értelmében például egy 35 milliós ház után 350 ezer forintot kellene befizetni. Oszkó Péter azonban hangsúlyozta, hogy éves szinten ennél jóval több maradna a családok kasszájában, mivel az szja-sáv változása után 5 milliós éves jövedelemig csupán 18 százalékot kell adózni, szemben a mostani 36 százalékkal. Olyan családok esetében tehát, ahol legális, adózott jövedelemből élnek, és ilyen forrásból származott az ingatlan, az új adó összegének akár a duplájával is több maradna a családok kasszájában az szja-csökkentésnek köszönhetően. Ha viszont nem legális jövedelemből származik az ingatlan, várhatóan adóemelkedés áll elő. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy azoknál a családoknál, ahol nem a magasabb jövedelemből származott az ingatlan, hanem például öröklés révén jutottak hozzá, és a jövedelem átlagos vagy az alatti, igen nagy tehertétel lehet a több százezer forintnyi adó előteremtése, mivel ezen a rétegen nem segít az szja-sáv kiszélesítése.Hasonlóan változtatna az szja rendszerén a kormány és a Reformszövetség. Amíg a kormány a mostani 18 százalékos kulcsot 19-re emelné, a sávhatárt pedig a mostani 1,7 millióról 3 millióra növelné, addig a Reformszövetség meghagyná a kulcsot, de a sávhatárt 5 millióra tolná ki. Az adójóváírást 2001-től szüntetnék meg, de csak abban az esetben – szögezte le –, ha olyan mértékű reálbér-növekedés lesz, hogy a minimálbér körüli bevételekkel rendelkezők sem szenvednének hátrányt. Mindenképpen kényes pont a szociális juttatások és kedvezmények megnyirbálásának lehetősége. Egyre általánosabb álláspont, hogy a családi pótlék, gyes, gyed, szocpol, a gáz- és távhőtámogatás ne alanyi jogon, hanem jövedelemhez kötötten, rászorultsági alapon járjon. A szövetség is azon az állásponton van, hogy a gyed ideje a mostani 3 év helyett 2 évre csökkenjen. Oszkó Péter szerint összességében a változások nyomán a minimálbér másfélszereséig terjedő jövedelemmel rendelkezők nem tapasztalnának adócsökkentést, az áfakulcs javasolt 4 százalékos emelése, illetve a kilátásba helyezett kedvezmények megvonása miatt pedig ennek a rétegnek összességében nagyobb lenne az adóterhelése, azaz reálértékben rosszabb helyzetbe kerülhetnek.Azok járhatnak jobban – mondta a szakember –, akik éves szinten 1,7 millió forint felett keresnek, hiszen esetükben megszűnne a mostani 36 százalékos kulcs, helyette 18 százalék lenne. Ők azok, akiket eddig túladóztatott az állam, és ők azok, akiknek a munkahelye a válság idején nagyobb veszélybe kerülhet. A Reformszövetség a kormány javaslatához képest határozottabban csökkentené a járulékszintet. Az idén 5 százalékkal, és nem csupán a minimálbér duplájáig, hanem a teljes jövedelem után. 2010-ben pedig további 3 százalékkal mérséklődne a járulékszint. Ennek köszönhetően a költségszintre csökkenhetne a munkabér, mint a többi visegrádi országban. Az 5 százalékos még nem, de a 8 százalékos mérséklés már azt jelentené, lényegesen javul a versenyképességünk, és több esély van a munkahelyek megtartására.
2009. 02. 27. (XIII/9)
A jó ötlet még nem siker

A jó ötlet még nem siker

2009. 02. 28.
A Változás- és Válságmenedzserek Országos Egyesületét (VOE) 1992-ben azok a szakemberek hozták létre, akik a rendszerváltást követően válságba került cégek feljavításában sikeres tanácsadói munkát végeztek, és az általuk irányított gazdasági társaságok túljutottak a nehézségeken. Magyarországon először a rendszerváltáskor fogalmazódott meg az igény, hogy a rosszul működő, privatizálás előtt álló vállalatokat újjá kell szervezni. A feljavítandó, talpra állítható vállalatok vezetői tapasztalataira alapozva fejlődött ki a tanácsadói szakmának ez a sajátságos szegmense, amely a szervezetek kritikus, de még menthető helyzeteire specializálódott.Noszkay Erzsébet még a rendszerváltás előtt kezdett foglalkozni a hazai vállalkozásokkal. A szocialista „monstrumokon” nevelkedett ipari szakember, későbbi oktató-kutató a rendszerváltozás után az elsők között ismerte fel a kis- és középvállalkozások jövőbeli jelentős szerepét. Pályafutása kezdetén – saját cégének vezetése mellett – „térítésmentesen” szegődött az induló kisvállalkozások szolgálatába mint tanácsadó, és kezdte felállítani azokat a működési törvényszerűségeket, amelyekről rendszeresen publikál, és amelyeket ma is nagy sikerrel oktat több egyetemen. Jellemzően milyen cégek keresik meg a szervezetüket a segítség reményében?–ŰVáltozó. Megfordul nálunk a péktől kezdve az autószerelőn át a spekulánsig mindenki. Általában jellemző a hazai vállalkozókra, hogy félnek a „válság” szótól. Ki ne mondják, hogy náluk válságkezelő ügyködik! A rossz hír ugyanis könnyen ügyfélvesztéshez vezet. Ha mi elmegyünk dolgozni valahová, mindig komoly kérés, hogy tartsuk titokban azt, ami ott zajlik. Szélesebb körben megpróbálják ezt úgy bemutatni, hogy „csak egy kis tanácsadás” folyik a cégnél. Milyen költségvonzata van egy-egy ilyen mentőakciónak? Hiszen egy bajba jutott cégben éppen a pénz a legnagyobb hiánycikk…–ŰMunkánk morális felelősséggel is jár, így ha látjuk, hogy egy cég nem menthető, akkor nem verjük plusz költségbe. Amíg az adott cég likviditását helyre nem hozzuk, sokszor áron alul kell dolgozni, ám ez hozzátartozik az egyesület működéséhez. Ezért alapvetően elmondható, hogy a válságkezelés általában egyedi megállapodás, szerződés kérdése. De becsületesen megmondjuk azt is, ha már csak egy csődeljárás segíthet. Ám ez itthon nagyon bonyolult és hosszadalmas. A kisvállalkozások pedig jellemzően „gyorsan halnak”. Nincs elég tartalékuk egy teljes eljárás végigviteléhez. A szakirodalom szerint is, ha 6-12 hónap alatt nem tudunk valakin segíteni, akkor az menthetetlen. Voltak-e  meglepő vagy éppen drámai esetek a praxisában?–ŰA legmegrázóbb, de egyben legsikeresebb esetem egy bölcsész házaspárral volt, akik a rendszerváltás után lettek kényszervállalkozók. A szépérzékük alapján választottak egy tevékenységet, ami „szép dolgokról szólt”, de ezzel az üzleti tudásuk ki is merült. Ez akkor bejött. Növekedtek, egyre több árut rendeltek és készítettek is, béreltek, terjeszkedtek, de egyre jobban belesodródtak abba, hogy már a nagymamától is elkérték az 50 ezer forintját. Pénzügyeiket pedig kis kockás papíron vezetgették. Amikor már az otthonuk is veszélybe került, az asszony sírva megjelent nálam. Egy hónapig tartott, míg ki tudtam bogarászni, hogy kinek mennyivel tartoznak. Nagyon féltek, a feleség szoptatott, és a másik gyerekük is kicsi volt. Olyan reménytelennek láttam az esetet, hogy ha nem egy család fennmaradásáról van szó, bele se vágok. Három hónap után már láttam az alagút végét, fél év múlva pedig teljesen talpra álltak. Ugyan sok bérleménytől és készlettől „áron alul” meg kellett szabadulniuk, de a tető a fejük fölül nem ment el, és a nagymama is visszakapta a pénzét. Véleménye szerint mi a magyar vállalkozók tipikus problémája?–ŰAz előrelátás és a stratégiai gondolkodás hiánya. Nincs „B verzió”, egy lapra tesznek fel mindent. Pedig ami ma sikeres, az holnap eladhatatlan. A kisvállalkozások többsége nem egy fantasztikus találmányra épül, hanem köznapi dolgokra: kisközért, fodrászat, szolárium. Előre sejthető, hogy ha én vagyok az x-edik a környéken, akkor túl sok babér nem terem. Az emberek többsége viszont nem ezt nézi, hanem beleszeret a saját ötletébe. Az ötlet még nem azonos az üzleti lehetőséggel. Meg kell néznem, hogy milyen piaci körülmények között akarom ezt megvalósítani. Egy hozzánk forduló borász például nem tudta, hogy mennyibe kerül neki egy liter bor előállítása. Azt hitte, hogy tudja, de kiderült, hogy téves feltételezéseken alapultak a számításai.Látható tehát, hogy sikeres vállalkozások alapja az átlátható gazdálkodás. Célszerű továbbá azt is átgondolni, kiszámolni, hogy egy vállalkozás működésének hol a fedezeti pontja, azaz a tevékenységéből származó mekkora bevétel szükséges ahhoz, hogy a vállalkozás eltartsa önmagát, és hol van az a bevételi szint, ami felett az adott hónapban már nyereséges. A mikrovállalkozásoknak is érdemes berendezkedniük egy gazdálkodási szisztémára, melyet tervszerűen vezetnek, és időről időre finomítanak. Ha már tudom, hogy mennyi jött be, és előre tudom, hogy mennyi fog kimenni, és mennyibe kerül az általam előállított termék vagy szolgáltatás, akkor jó alappal indulok az átlátható gazdálkodás felé. Ez az elv, gondolkodásmód a vállalkozás növekedésével egy rendszerré nőheti ki magát, amely megalapozza a vállalkozás pénzügyi, gazdasági működését.Tapasztalatai fényében Ön mennyire vállalkozáspárti? Van, akinek azt tanácsolná: legyen inkább alkalmazott, úgy jobban jár?–ŰVan, akinek jobb őszintén megmondani, hogy inkább bele se fogjon. A vállalkozás mindig keményen érinti a családot. Ha a család nem támogatja a vállalkozást, nem szabad belevágni. Ha támogatja, de az illető nem ért hozzá, szintén nem ajánlatos, mert túl nagy a kockázat. Nem hiszek abban, hogy vállalkozónak születni kell. Ez a szakma tanulható, de alapvető készség kell hozzá. Ám a tehetség is sokszor megtéveszt. Aki tehetséges, azt hiszi, hogy mindent tud. De én mind a két típusnak azt tudom tanácsolni, hogy sokat dolgozzon, s még többet tanuljon! Hisz befektetés nélkül nincs üzlet.Ha valaki most szeretne belevágni egy új vállalkozásba, óva intené ettől a globális pénzügyi válság miatt?–ŰElőször is megnézném, hogy miről van szó. Akármiben nem szabad ma vállalkozni. Már a piaci elképzelésből érzékelni lehet, hogy mű­ködőképes vagy sem. De mondok egy példát: tudjuk, hogy az építőipar válságban van. Az én közvetlen környezetemben viszont van egy fiatalember, akinek az építőipari vállalkozása már Spanyolországtól éppen az orosz határig ér, mert egy olyan ötletre és működési modellre alapult, amit nem tud akárki megvalósítani. Tehát nem csak a körülmények a döntőek. Már jól látható: a különleges tudásokra alapuló cégek válság idején is meg tudnak élni.Mi a legfőbb tanácsa ma a magyar vállalkozók számára?–ŰKapkodással most semmire sem mennek. Ahogy mondani szokás, ha elestél a jégen, kicsit üldögélj és gondolkozz, ahelyett, hogy azonnal felpattansz! Ne kapkodjunk tehát, nézzük végig, hol és hogyan tudunk kapaszkodókat találni! Melyek az én cégem erős és gyenge pontjai? Az erős pontokat kell tovább erősíteni. Sok cégnek tudnám azt tanácsolni, hogy kicsit forduljon magába, plántáljon tudást, a külső lehetőségek most úgyis szűkösek. Legyen ez a felkészülés időszaka. (Várjuk Olvasóink kérdéseit a hamarosan induló „A válságmenedzser válaszol” című rovatunkba a [email protected] címre.  A feltett kérdésekre hétről hétre egy-egy válságmenedzser – köztük természetesen Noszkay Erzsébet  – válaszol.)
Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!