Ennek érdekében a vadon élő macskákat is felvették a Predator-Free 2050 stratégiai programba, és ezzel ők lettek az első ragadozók, melyek felkerültek a listára a program 2016-os elstartolása óta.

Sokan próbálják elhallgattatni közös értékeinket, ne hagyjuk! Kérjük, támogassa a munkánkat: hetek.hu/tamogatas

A kóbor, illetve elvadult macskákat Új-Zéland egyes területein már most is befogják és irtják, de a listára kerüléssel már összehangolt és célzott lépések, nagyszabású irtási és az ehhez kapcsolódó kutatóprogramok kezdődnek. A részletesebb tervek 2026 márciusában kerülnek nyilvánosságra.

Jelen állás szerint több mint 2,5 millió vadon élő macska kóborol szerte Új-Zéland bozótos területein és part menti szigetein, ahol akár egy méter hosszúra is megnőhetnek (számításba véve a farkukat is), és súlyuk elérheti a 7 kg-ot. A problémát az jelenti, hogy a macskák nagy tömege az őshonos állatvilágot kezdte pusztítani, aminek folyományaként például a Rakiura Stewart-szigeten az új-zélandi lile madarat a kihalás szélére sodorták, a Ruapehu-hegy közelében pedig a denevéreket vették célkeresztbe.

Potaka a Radio New Zealandnek úgy nyilatkozott, hogy a „hidegvérű gyilkosok” olyan emlősökkel említhetők egy lapon, mint a menyétek, a nyestek, a patkányok és az oposszumok.

„A biológiai sokféleség, a hagyományos táj és az általunk elképzelt hely megőrzése érdekében meg kell szabadulnunk néhány ilyen gyilkostól”

– mondta.

A vadmacska állomány gyérítését célzó stratégiában nem szerepelnek ugyanakkor a házi macskák, melyek szintén komoly veszélyt jelentenek a biológiai sokféleségre. Környezetre gyakorolt hatásuk korábban heves vitát váltott ki az országban, ahol világszinten is kimagasló a házimacskák aránya.

(The Guardian)