Forest Romm és Kevin Waldman új kutatása, amelyet 2023 és 2025 között végeztek a Northwestern Egyetemen és a Michigani Egyetemen, riasztó valóságot tár fel:

a diákok elrejtik valódi meggyőződésüket, hogy átvészeljék az ideológiai konformitás társadalmi és akadémiai aknamezőjét.

1452 egyetemi hallgatóval készített bizalmas interjúk alapján a tanulmány a társadalmi kirekesztéstől és az akadémiai büntetéstől való félelem által vezérelt, elterjedt öncenzúra kultúráját tárja elénk. 

Az adatok mindent elárulnak.

A „Tettél már úgy, mintha progresszívebb nézeteket vallanál, mint amiket valójában, hogy társadalmi vagy tanulmányi sikert érj el?” kérdésre a hallgatók 88 százaléka igennel válaszolt. 

Ez nem csak társadalmi nyomás, hanem a performatív moralitás szisztematikus követelménye.

„Ezek a diákok nem cinikusak voltak, hanem alkalmazkodók” – magyarázta Romm és Waldman. „Egy olyan egyetemi környezetben, ahol a jegyek, a vezetői pozíciók és a társas beilleszkedés gyakran a performatív moralitás folyékony ismeretén múlik, a fiatal felnőttek gyorsan megtanulják, mi a biztonságos.

Az eredmény nem meggyőződés kialakulása, hanem alkalmazkodás. És az alkalmazkodás alatt valami fontos elvész.”

A veszteség mélyreható. A kutatók szerint az ideológiai konformitás elfojtja az autentikusságot, egy tulajdonságot, amelyet „egykor pszichológiai értéknek tartottak”, ma viszont „társadalmi tehernek”.

A diákok a nyilvánosság előtt alkalmazkodnak, magánéletükben pedig kérdéseket tesznek fel – gyakran elszigetelten. Ez a disszonancia megosztja az identitást és megakadályozza a személyes fejlődést, mivel

a diákok a valódi önfelfedezést felcserélik a túlélésre.

A kutatás szerint 78 százalék öncenzúrázza a nemi identitását, 77 százalék a politikai nézeteit, 68 százalék pedig a családi értékeit. Riasztó, hogy 80 százalék elismeri, hogy olyan osztálymunkát ad be, amely nem tükrözi valódi meggyőződését, hogy megfeleljen a professzorok elvárásainak – ez a gyakorlat annyira beivódott, hogy sokak számára „második természetté” vált.

A válaszadók 73 százaléka bevallotta, hogy még a közeli barátaival sem mer beszélni az értékeiről.

A megkérdezett egyetemisták fele azt mondta, hogy ideológiai következményektől tartva rendszeresen eltitkolja meggyőződését intim kapcsolataiban is.

A szerzők ezt nagyméretű, intézményesülő identitásszabályozásnak nevezték.

A gender ideológia gyújtópontként jelenik meg az ügyben. A nem bináris keretek kulturális előretörése ellenére a diákok 87 százaléka kizárólag heteroszexuálisnak tartja magát, és támogatja a bináris nemi modellt.

Csak 7 százalék fogadja el a nemet spektrumként, főként aktivista körökben. Érdemes megjegyezni, hogy 77 százalék nem ért egyet azzal, hogy a sport vagy az egészségügy területén a gender elsőbbséget élvezzen a biológiai nemmel szemben – de „soha nem mondanák ki ezt a véleményüket”.

Aggasztó, hogy 38 százalék „erkölcsileg zavartnak” tartja magát, és nem biztos abban, hogy az őszinteség etikus-e, ha azzal kockáztatja a kirekesztést.

A diákokat teljesítményre képezik, ami miatt az igazság kimondása radikális cselekedetnek tűnik. Romm és Waldman azt mondták, hogy nem hibáztatják ezért a diákokat. „A tanárokat, az adminisztrátorokat és az intézményi vezetőket hibáztatjuk, akik olyan rendszert építettek fel, amely jutalmazza az erkölcsi színjátékot, miközben bünteti a kérdéseket.” 

(WashingtonStand/Hetek)