VI. Mohammed marokkói király, korábbi felvétel(forrás: YouTube/Public Sénat)
Sokan próbálják elhallgattatni közös értékeinket, ne hagyjuk! Kérjük, támogassa a munkánkat: hetek.hu/tamogatas
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa amerikai javaslatra, francia támogatással fogadta el a határozatot, 11 igen és 3 tartózkodás mellett; Algéria, amely a Polisario Frontot támogatja, nem vett részt a szavazáson. A határozat a Rabat által javasolt széleskörű autonómiát nevezi a legfontosabb kiindulópontnak a régió rendezésében, elismerve ezzel Marokkó jogait Nyugat-Szahara felett – bármilyen függetlenséget célzó törekvéssel szemben.
Izrael részéről a döntés újabb mérföldkő a Marokkóval folytatott kapcsolatokban. Izrael már korábban hivatalos levélben közölte Marokkó királyával, hogy elismeri a szuverenitást a Nyugat-Szahara felett, és támogatja a terület feletti marokkói fennhatóságot. Ezek a lépések szorosan kapcsolódnak a két ország normalizált diplomáciai és gazdasági kapcsolataihoz, amelyek a 2023-as Ábrahám-egyezmények következtében jelentősen megerősödtek. Izrael számára ez az együttműködés stratégiai jelentőségű, mert stabilabbá teheti az észak-afrikai régiót, és hozzájárulhat a gazdasági, illetve biztonságpolitikai érdekek érvényesüléséhez. Izrael a döntés kapcsán új befektetési lehetőségeket is remél a térségben, különösen a nyugat-szaharai gazdasági potenciálban.
A The Jerusalem Post idézte Benjámin Netanjahu miniszterelnök nyilatkozatát:
„Gratulálok Őfelségének, VI. Mohamed marokkói királynak az ENSZ döntéséhez, amely támogatja Nyugat-Szahara autonómia-tervét.
Ez az eredmény nemcsak Marokkó sikere, hanem az egész Közel-Kelet stabilitásának fontos pillére is”.
Magyarország diplomáciája már korábban is támogatta a marokkói autonómiatervet, következetesen a kompromisszumos, ENSZ által vezetett párbeszéd mellett állva. A mostani határozat több szempontból is kedvező Magyarország számára. Egyrészt, Marokkó már évek óta hazánk első számú afrikai kereskedelmi partnere, a döntés pedig tovább növeli a stabilitást és elősegíti a gazdasági kapcsolatok bővülését. Másrészt, a térség kiegyensúlyozottsága egész Európa – így hazánk – számára is stratégiai jelentőségű, hiszen a migránsútvonalak, a kereskedelmi kapcsolatok és az energetikai együttműködés mind összefüggenek az észak-afrikai országok belső helyzetével.
A legfrissebb hírek kiemelik, hogy Marokkó számára történelmi győzelmet, a régió számára pedig egy új, a békés rendezésre épülő korszak kezdetét jelentheti a határozat. A nemzetközi közösség, köztük az Egyesült Államok, Franciaország, Spanyolország és Németország támogatása, valamint Izrael elismerése is alátámasztja ezt az irányt. Algéria továbbra is ellenzi a marokkói fennhatóságot, de egyre inkább világossá válik, hogy a nemzetközi közösség a kompromisszumos megoldást részesíti előnyben.
Az esemény jelentősége tehát több szinten is érezhető: Marokkó diplomáciai és gazdasági kapcsolatai erősödnek; Izrael stratégiai érdekei és regionális befolyása tovább nő; Magyarország pedig stabilabb, együttműködőbb afrikai partnert nyer, ami nemcsak gazdasági, hanem biztonságpolitikai téren is kedvező.