Irakban található a világ egyik legrégebbi, folyamatosan fennálló keresztény közössége. A hagyomány szerint a kereszténységet az I. században Tamás apostol hozta el a térségbe. Számos jelentős bibliai helyszín is ide köthető – köztük az Édenkert, amelyről úgy gondolják, hogy a Tigris és az Eufrátesz folyók között helyezkedett el, valamint Ur,Babilon és Ninive városai. Az iraki keresztények többsége káld katolikus, a többiek pedig többségében a Keleti Asszír Egyház tagjai. Mindkét egyház gyökerei az I. századi Keleti Egyházig nyúlnak vissza, amelyet az asszírok körében alapítottak, és amely a 431-es efézusi zsinatot követően szakadt el a többi egyháztól. A mai iraki keresztények többsége e korai asszírok leszármazottja – arámi nyelvet beszélnek, és etnikailag elkülönülnek a többi iraki csoporttól.
Július végén Ali al-Zaidi iraki miniszterelnök a keresztény családok visszatérését nemzeti prioritásnak nyilvánította, és ígéretet tett arra, hogy a visszatérőket bevonja abba a kormányprogramba, amely egymillió építési telket kínál.
„Azoknak a keresztényeknek a visszatérése, akik az Irakot sújtó nehéz körülmények miatt kénytelenek voltak elhagyni az országot, nemzeti és kormányzati prioritás. Irak valódi ereje nemzeti, vallási és kulturális sokszínűségében, valamint népének egységében, integrációjában és társadalmi kohéziójában rejlik. A keresztények az iraki társadalom aktív tagjai, elengedhetetlen részét képezik, és kulcsfontosságú partnerek az államépítésben, valamint Irak történelmének és jövőjének alakításában” – jelentette ki a miniszterelnök július 11-én, amikor a káld egyház újonnan megválasztott pátriárkája, III. Pál Nona, Bagdadban látogatást tett nála.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »