A paprikatermesztés története hosszú időkre nyúlik vissza, a paprika hazája Mexikóban van. Innen kezdett terjeszkedni, először Amerikában, majd később Európában és Ázsiában is gyökeret vert. Az első európai feljegyzés 1493-ból való, Spanyolországból, olyan paprikákról, amelyek nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprikatípusokra. Magyarországon a 16. században már ismerték a növényt, bár ekkor még csak a nemesek kastélyait színesítette. A paprikát kezdetben ugyanis nem ételek ízesítésére használták, hanem csak dísznövényként.
A különféle források alapján bizonyos, hogy keletről, a mai Törökország területéről érkezett először paprika hozzánk, erre utalnak az olyan korai elnevezései, mint például a törökbors vagy a tatárkabors. Később, miután a törökök lezárták a kereskedelmi útvonalakat, meggátolva ezzel a bors behozatalát, Portugáliából szállították a növényt a bors helyett.
A paprika a 18. század végétől egyre népszerűbbé vált, amikor rájöttek, hogy a termése nem mérgező, hanem kiválóan használható ételek fűszerezésére, így a paprika szédítő karriert futott be. Ekkor bukkant fel elsőként a szakácskönyvekben is: Nánási István 1771-es szakácskönyvében már megtalálhatjuk savanyúságként. Íze mellett kedvező ára miatt is hamar elterjedt mind szegényebb, mind gazdagabb körökben. Gyógyszerként a 19. századtól próbálták használni. Az 1831. évi kolerajárvány alatt mint megelőző gyógyszer terjedt el.
2022.08.12. (XXVI/32)
