hetilap

Tavaly júniusban volt annak a botránynak az ötvenedik évfordulója, amelynek hullámai magukkal sodorták Richard Nixont, az USA harminchetedik elnökét. 1972. június 17-én öt betörőt (akiket sokszor csak ,,a Fehér Ház vízvezeték-szerelői” néven emlegetnek) fogtak el a Watergate épületegyüttesben, ahol a Demokrata Párt vezetése, a Nemzeti Demokrata Bizottság bérelt irodákat. A gyanúsítottaknál feszítővasakat, idegen zárak kinyitására al­kalmas eszközöket és telefonba szerelhető lehallgatókészülékeket találtak. Fél évvel később Nixon elsöprő többséggel megnyerte az elnökválasztást (Massachusettsen kívül minden államban győzött, és összesen 18 millióval több szavazatot kapott, mint demokrata ellenfele,

George McGovern). Második elnökségének azonban alig felét tudta csak letölteni; 1974. augusztus 8-án bejelentette, lemond hivataláról. A Watergate-ügy alapját jelentő betörés és az elnök távozása között tehát több mint két év telt el, így felmerülhet a kérdés: mi történt ez idő alatt? A dolgok teljes megértéséhez mindenekelőtt érdemes megismerni azt a környezetet, amelyben a Watergate-ügyből botrány lett.

Viharos ’60-as évek

Christopher Caldwell, neves lapokban publikáló újságíró Garrett M. Graff Watergate: A New History című könyvének ismertetőjében kiemeli: a Watergate-et nem kezelhetjük külön a kor társadalmi dinamikájától.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek