Nagy Kemény Géza, Kemény János unokája koszorúz Kemény János szobránál.(Fotó: MTI / Kiss Gábor)
Ez egy véleménycikk.
Az írók egy tanácskozást és kerekasztal-beszélgetést tartottak volna a marosvécsi Kemény-kastélyban a 100 évvel ezelőtt elindult Helikon íróközösség évente megtartott tanácskozásai mintájára, de végül lemondták a rendezvényt, mert nem akartak Takaróval egy eseményen részt venni.
A szervezők felajánlották, hogy ha az erdélyi magyar írók kifogásolják Takaró részvételét, akkor lemondják a magyarországi irodalomtörténész részvételét, hogy fenntartsák az erdélyi egységet, amit meg is tettek, de még ez is kevés volt az E-MIL-nek (Erdélyi Magyar Írók Ligája), a gesztusra válaszul már csak egy indoklás nélküli lemondás érkezett. Ezzel úgy látszik, hogy az erdélyi irodalmi közéletbe is bezavarnak a magyarországi megosztó, kirekesztő törekvések. Legalábbis a Helikon 100 rendezvény résztvevői körül sokan így érzékelték. Volt, aki szerint a Tisza vize belefolyt a Marosba. Voltak, akik szerint az E-MIL döntése alapvetően ellentétes az Erdélyi Helikon egységet, egymás megértését kereső szellemiségével. A szervezők úgy látták, hogy ami 100 éve sikerült Kemény Jánosnak, hogy politikai, világnézeti, vallási különbségeken túllépve egy táborban egyesítse az erdélyi írókat a magyar kultúra, irodalom, a magyar túlélés érdekében, most nekik nem. De nem adják fel, a jövőben megpróbálják az elmaradt eseményt a Helikon eszméinek jegyében megrendezni.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »