hetilap

A hazai általános és középiskolákban tavaly ősszel vezették be a telefonhasználat szigorú korlátozását, de ez csak az iskolaidőre vonatkozik, a magánszférában továbbra is családfüggő a használat módja, mennyisége. „A felső tagozatos gyerekek körében gyakori probléma a krónikus kimerültség, kialvatlanság, ami nemcsak a teljesítményre, hanem a

viselkedésre is nagyon negatív hatással van. Ez eredhet nyilván a digitális eszközök túlhasználatából is, illetve a nevelési szokásokból, pontosabban azok teljes hiányából. Ha szólok a szülőknek, hogy valami nem stimmel a tanuló éle­tében, akkor a legtöbben hárítanak” – mondja egy budapesti általános iskola osztályfőnöke.

Más kollegákkal együtt úgy látja, hogy van egy szülői elit, akik nagyon odafigyelnek a csemetéikre, rendkívül tudatosan nevelik őket, menedzselik az életük minden pillanatát. Ezek a gyerekek jellemzően jó tanulók, céltudatosak, különórákra járnak, sportolnak, és a nyári szünetük is nagyon be van osztva. A szülők többsége azonban nem ilyen, és számít ugyan a családi háttér, de a középosztálybeliek sincsenek a helyzet magaslatán.

„Sok család élete strukturálatlan, időhiány és sodródás van. Megváltoztak a szokások: keveset beszélgetnek otthon, nem is nagyon főznek, mondhatom azt is, hogy az egész háztartásvezetésnek – ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről – nincs már meg az a rendszerszerűsége, mint régen. Soha nem volt ennyire kevés időnk egymásra, mint ma” – fűzte hozzá a pedagógus.

Egyszerű módszer

Tavasszal lapunk is beszámolt a Helló Teló Digitális Böjt kihívásról, melynek során több mint 120 felső tagozatos tanuló vállalta, hogy – szülei és tanárai támogatásával – 33 napon át a lehető legrövidebb időre csökkenti a napi képernyőidejét az iskolán kívüli időszakban, legfőképp a szóra­kozási célú eszközhasználatot.

A vizsgálatban részt vevő 12–14 éves gyerekeknek a korábbi átlag 4-5 óráról másfél órára sikerült levinniük a napi képernyőidőt, amibe mindenféle készülék beleértendő.

A sikeres akciót közel egyéves, széles körű előkészítő munka előzte meg, aminek eredményeként a szülők 99 százaléka együttműködött gyermekével a kihívásban. „A tanárok és szülők aktív támogatása, sőt részvétele nélkül biztos, hogy ez az egész kezdeményezés kudarcra lett volna ítélve” – mondta lapunknak Hal Melida klinikai szakpszichológus, a Helló Teló Digitális Detox kampány szakmai igazgatója. (A figyelemre méltó program a Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága és a Szent István Intézet szervezésében, az MCC Tanuláskutató és Ifjúságkutató Intézetei, a bajai kórház és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola közreműködésével valósult meg.)

A nemzetközi viszonylatban is egyedülálló kezdeményezésről, s annak elképesztő eredményeiről nemrég kiadványban is beszámoltak a szakértők. Méréseik szerint a vizsgálati csoport tagjainál átlagosan több mint 10 százalékkal javultak a figyelem, téri-vizuális figyelem, motoros és figyelmi pontosság értékei. Lényegesen csökkent a szorongás, stressz­észlelés, továbbá jelentősen javultak a szociális és empátiás készségek, a gyerekek csökkenő motiválatlanságról és nagyobb érzékenységről számoltak be.

Hal Melinda kérdésünkre megerősítette: bebizonyosodott, hogy a magas képernyőidő negatív hatásai visszafordíthatók, mivel az eszközhasználat redukálása – nem a tilalma – már egy hónap alatt olyan látványos javulást idéz elő a gyerekeknél mind mentális, mind lelki téren, ami pszichoterápiával vagy fejlesztőpedagógiai módszerekkel sokkal nehezebben lenne elérhető, változatlan eszközhasználat mellett.

Az otthon veszélyes hely

A résztvevőkkel készített interjúink is azt mutatták, hogy a 33 napos digitális detoxot végigcsináló felnőttek és gyerekek tudatosabban használhatták az eszközeiket a kihívás után, és később is megőriztek több szabályt, például az étkezés alatti vagy a lefekvés előtti telefontilalmat, a család minden tagjára vonatkozóan. 

A kihívásról szóló kiadvány egyik érdekes megállapítása, hogy azoknak a diákoknak okozott a legnagyobb nehézséget az egy hónapos önmegtartóztatásban kitartani, akik lebetegedtek, és pár napra vagy egy hétre kiestek az iskolából. Jól látszott, hogy az iskolai szünetek fokozott veszélyt jelentenek a problémás használat vagy függővé válás szempontjából.

„Mi pont azt céloztuk a digitális böjttel, hogy az iskolai szabályozás után át tudjuk vinni a családi színtérre a képernyőidő csökkentését, mert valójában a családban dől el az eszközhasználat mikéntje. Szeretnénk más iskolákkal is megosztani a tapasztalatainkat, régiós, akár országos szintre is kiterjeszteni a digitális detoxot, mert jelenleg az a helyzet, hogy amikor a gyermek nem megy iskolába, az számára egyértelműen veszélyeztető helyzet ebből a szempontból” – állapította meg a pszichológus.

Emlékeztetett rá: kutatások szerint a túlzott (napi 2 órát meghaladó) szabadidős képernyőhasználat összefüggésbe hozható az egészségtelen táplálkozással, a testmozgás hiányával és az elhízással. Emellett negatívan hat a mentális egészségre is: kisebb gyerekeknél indulatkezelési zavart és kognitív problémákat, nagyobb gyerekeknél szorongást, depressziót idézhet elő.

„Ehhez képest ma átlagosan 10 évesen kap egy gyermek okostelefont, és onnantól elszabadul a pokol – az NMHH tavalyi mérése szerint napi 4 óra felett van ennek a korosztálynak a képernyőideje, csak telefonon” – jegyezte meg a szakember.

Hozzáfűzte: Dúró Dóra, aki rajta van a témán, nem véletlenül hangoztatja, hogy a 4-5 évesek gyakori beszédfejlődési zavarai is a korai digitális eszközhasználatra vezethetők vissza, és egyik javaslata szerint a dohányzáshoz hasonlóan képernyőmentes tereket is ki kellene jelölni, például játszóterek vagy uszodák esetében. „Ha ez megtörtént volna, akkor lehet, hogy júniusban nem halt volna meg egy hatéves kislány a Palatinus strandon” – utalt Hal Melinda arra az esetre, amikor egy édesanya a parton telefonozott, miközben kislánya a gyermekmedencébe fulladt.

A szakember úgy látja: sok mai szülő szeretne Elon Muskot nevelni a gyermekéből, ezért kiskortól forszírozza a digitális oktatását, noha köztudott, hogy a boldogulás, a versenyképesség elsődleges kulcsa az érzelmi intelligencia, nem a tudás. „A kihívásunkban részt vevő gyerekek még a hazai átlagnál is rosszabb mutatókkal indultak érzelmi téren, és 33 nap alatt sikerült felzárkózniuk: csökkent bennük az érzéketlenség, ridegség, motiválatlanság, a szorongás, a stresszérzékelés, a frusztráció, a reaktív agresszió, és javult a hangulatuk. Ennek egyszerű oka az, hogy az iskolán kívüli időben sokkal több időt töltöttek a családtagjaikkal, valamint ráálltak olyan offline tevékenységekre, amik feltöltötték őket: például sportra, művészeti tevékenységekre, olvasásra, társasjátékra” – magyarázta a pszichológus.

„Célunk a társadalmi méretű szemléletváltás és életmódváltás elindítása, ezért a Bethesda Gyermekkórházzal is van egy széles körű együttműködésünk a szülők edukálása és összefogása céljából. Dolgozunk egy új nemzeti mentális stratégián is, amelynek egyik fő területe a digitális szféra, tekintve, hogy várakozásunk szerint a gyermekvédelmi törvény is ki fog egészülni az online szférával kapcsolatos szabályozással” – összegzett a kutatásvezető.

Alapelvek digitális szülőknek

Iskolaidőben a 8–12 évesek átlagos napi képernyőideje meghaladja az 5,5 órát, a 13 év felettieknél a napi 8 órát. A helyzetet látva 40 országos szakmai szervezet fogott össze azzal a céllal, hogy megfogalmazzák a gyermekek képernyőhasználatával kapcsolatos alapelveket a Bethesda Gyermekkórház kezdeményezésére az MCC Ifjúság- és Tanuláskutató Intézetek társszervezésében.

Miként azt a szakértők külön e- bookban is hangsúlyozzák: fontos, hogy a család valamennyi tagja elköteleződjön a képernyőidő csökkentése mellett, és közösen dolgozzanak a céljuk eléréséért. Együtt döntsék el a szabályokat, amit mindenki betart, és jelöljék ki a konkrét célt, hogy mennyire akarják levinni a napi kép­ernyőidőt. Ajánlott új szokások bevezetése: például heti egy képernyőmentes este beiktatása, napi félóra képernyőmentes közös tevékenység. A napi képernyőidő egy része legyen a közös tévézés, filmezés, étkezésnél kapcsolják ki a mobilokat, az autó legyen képernyőmentes zóna, valamint több sport, és az esti lefekvés előtt egy órával kikapcsolni a kütyüket.

A szakmai fórum 10 pontja:

– 10 éves kor alatt (az alsó tagozat végéig) semmiképpen, 14 éves kor alatt (a felső tagozat végéig) lehetőleg ne legyen a gyermeknek saját okos­eszköze (okostelefon, laptop, okosóra stb.).

– 3 évesnél fiatalabb gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve távollévő családtagokkal való kapcsolattartás céljából.

– 14 éves kor alatt gyerekek ne regisztráljanak közösségi oldalakra.

– A gyerekek kikapcsolódást szolgáló napi átlagos képernyőideje ne haladja meg óvodáskorban a 30 percet, alsó tagozatban a 60 percet, felső tagozatban és később a 90 percet.

– A telefonhasználatot ugyanannyi időtartamú mozgásos tevékenység kövesse. Képernyőmentes napok bevezetése javasolt.

– A képernyőidő rovására minden gyermek és fiatal mozogjon legalább napi 60 percet.

– A lefekvés előtti utolsó órában minden képernyő használata kerülendő.

– Törekedni kell a tudatos képernyőhasználatra, a megszokásból végzett, céltalan tartalomfogyasztás kerülendő.

– Egyetlen gyermeknek se legyen következetes szülői felügyelet nélküli okoseszköze.

– A családokat (szülőket, nagyszülőket, gyermekeket) szükséges felvértezni a megfelelő tudással és készségekkel annak érdekében, hogy a digitális világgal való kapcsolatuk egészséges legyen. Szülők esetében ezt a tevékenységet már a várandósság ideje alatt meg kell kezdeni.