hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Minden oroszok egyháza
A moszkvai patriarchátus nem tűri a vallási konkurenciát

2007. 08. 15.
„Oroszország a klerikális társadalomhoz vezető úton halad, az ortodox egyház minden módon igyekszik hitét a társadalomra ráerőltetni” – írta a közelmúltban Vlagyimir Putyin elnöknek címzett levelében az Orosz Tudományos Akadémia tíz tekintélyes tagja, köztük két Nobel-díjas fizikus: Zsoresz Alfjorov és Vitalij Ginzburg.



Fotó: Reuters

Az 1917-es forradalmak előtt az orosz ortodox (pravoszláv) egyház hivatalosan
is államegyház volt, az elnyomó állam mindenkori hű társa és segítője, amely
ugyanakkor élvezte a kormányok teljes támogatását. (Oroszországban egyébként még
a polgári házasság intézményét sem ismerték. Kevesen tudják, hogy emiatt a
nyíltan ateista Vlagyimir Lenin és Nagyezsda Krupszkaja is kénytelen volt egy
pópa áldásával, oltár előtt esküdni.)

Az orosz egyház (és vele együtt minden más vallásfelekezet) hét évtizednyi
üldözése után, a Szovjetunió széthullását követően az ortodoxia meglepő
gyorsasággal talpra állt, és – jóllehet az Oroszországi Föderáció alkotmánya
kimondja az állam és az egyház szétválasztását – ma ismét kezd összefonódni az
állammal. Ezt bizonyos fokig az is jelzi, hogy nemcsak Vlagyimir Putyin elnök
vesz részt évről évre a karácsonyi és a húsvéti ünnepi miséken, hanem – mintegy
hivatalból – ugyancsak demonstratívan jelen van azokon a moszkvai Megváltó
Krisztus Székesegyházban Borisz Grizlov, az állami duma elnöke, Jurij Luzskov
főpolgármester, sőt, a közismerten más vallású Mihail Fradkov miniszterelnök is.

Az orosz ortodox egyház feltámadásának tényét Oroszországban természetesen senki
sem rosszallja. A szaporodó bírálatok amiatt érik, hogy monopolhelyzetre tör. Az
egyház ugyanis abból indul ki, hogy minden keleti szláv (orosz, ukrán,
fehérorosz) születésénél fogva ortodox. Tehát a tatár nemzetiségű állampolgár
lehet muzulmán, a burját buddhista, a zsidó pedig izraelita vallású, de az már
elfogadhatatlan számára, hogy katolikusok vagy protestánsok az etnikailag orosz
lakosság körében fejtsenek ki hitbuzgalmi tevékenységet. Ez a fajta
prozelitizmus egyébként a moszkvai patriarkátus és a Vatikán közötti ellentétek
egyik fő oka, és ezért támasza az egyház a kormányzatnak a „szekták” elleni
küzdelemben.

A konzervativizmusáról ismert egyház (amely máig is a tizenhárom napos „késésben
lévő” Julianus-naptárhoz tartja magát, és a liturgiában ragaszkodik az orosz
emberek számára csaknem teljesen érthetetlen ószláv nyelvhez) jogot formál
magának arra, hogy alapvető erkölcsi, oktatási kérdésekben ő mondhassa ki az
utolsó szót. „Éppen annak az orosz ortodox egyháznak a vezetősége, amely a
kilencvenes évek közepén cigaretta és vodka vámmentes behozatala miatt különféle
botrányokba keveredett, igyekszik most mindinkább erkölcsi kérdésekben a
legfelső döntőbíró szerepében fellépni, és agresszív módon beavatkozik az
oktatás és a nevelés folyamataiba” – jegyezte meg ennek kapcsán a berlini Der
Tagesspiegel.

Hosszabb ideje kezdeményezi például az egyház, hogy az oroszországi iskolákban
kötelező tantárgyként vezessék be Az ortodox kultúra alapjai nevű tantárgyat,
aminek ellenzői azt mondják: valójában hittanoktatásról van szó. Az úgynevezett
XI. egyetemes orosz népi zsinat állásfoglalásában leszögezte: „Az ortodoxiáról
szóló ismeretanyag a hazai kultúra szerves, elválaszthatatlan része.” Andrej
Vorobjov akadémikusnak, a Hematológiai Tudományos Központ igazgatójának
véleménye szerint „a sokfelekezetű Oroszország iskoláiban nem lehet csak az
ortodox kultúra alapjait tanítani, mert ez viszályhoz vezetne az országban”.

Az egyház, miközben az elnök és a jelenlegi kormánypolitika aktív támogatója,
igyekszik ennek nemcsak a szószékről hangot adni. Hogy az állam mennyire tekinti
támaszának az egyházat, arra jellemző, hogy a húszas években alakult, a
Szovjetunióban „bolsevizált” egyházzal szakító külföldi orosz ortodox egyház és
a hazai egyház közelítésében, majd nemrégiben bekövetkezett kanonikus
újraegyesítésében – mint a The Wall Street Journal írta – Putyin elnök
személyesen vállalt szerepet.

Az akadémikusok levele nyomán kibontakozó „kultúrharcban” az egyház azzal érvel,
hogy az ország klerikalizálásának korlátozását követelő hangok mögött egyes
kormányszerveknek a nemzeti kultúra terjesztését akadályozni akaró szándéka
húzódik meg.

A moszkvai patriarchátus egyik szóvivője, Mihail Prokopenko lelkész legutóbb
kijelentette: „Az egyház nem törekszik arra, hogy az államgépezet részévé
váljék, mert ez a státus senkinek sem lenne jó: sem az egyháznak, sem az
államnak.” E nyilatkozat őszinteségében azonban Oroszországban sokan
kételkednek.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!