A z államalapító István király ügyes diplomáciával, majd katonai erő segítségével sikeresen hárította el a Német-római Császárság hódító törekvéseit. István halálát követően III. Henrik császárnak egyetlen esztendőre sikerült csak elismertetni a birodalom hűbéri fennhatóságát Orseolo Péter királlyal, mert már a következő évben, 1046-ban elemi erejű fölkelés űzte el a birodalmi alávetést elfogadó királyt.
Az elkövetkező évszázadokban a magyar politikai vezetés nagy gonddal vigyázott arra, hogy az ország továbbra se kerüljön a Német-római Császárság függésébe. Ugyanakkor, főként a XII. században a Bizánci Birodalom is szívós kísérleteket tett arra, hogy alárendelje, sőt területéhez csatolja Magyarországot. A magyar uralkodók nehéz küzdelmeket folytattak e törekvések ellen, míg végül III. Bélának sikerült meghiúsítani Bizánc veszedelmes szándékait.
A Mohács előtti több mint százhúsz évben az ország kemény harcokra kényszerült a határainál álló Oszmán-török Birodalom ellen, és több mint egy évszázadon keresztül sikerült elhárítani, hogy Magyarország a balkáni országok sorsára jusson. A küzdelmek közepette a Magyar Királyság az államalapítást követő fél évezredben Közép-Európa egyik vezető hatalmának számított.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »