Egy személy a szinte megszámlálhatatlan áldozat közül, aki – szenvedése és meghurcoltatása révén – a kollektív emlékezet „zászlóvivőjévé” vált Magyarországon az elmúlt húsz évben, képviselve mindazokat, akik valamilyen módon elszenvedték az 1945 és 1989 közötti vészterhes időszak pártállami rendszerének „eszközkészletét”. De kit tekintünk a kommunista diktatúra áldozatainak?
Egymás után tűnnek el az emberek, nem tudni, hogy miért.
Azt a közel 1 millió civil honfitársunkat, akiket 1944-1945 telén – jóvátételi kényszermunka – malenkij robot – (jog)címén a Szovjetunió GULAG, GUPVI táborrendszereibe elhurcoltak? Vagy azt a közel 600 ezer fő, szovjet kézre került katonai hadifoglyot, akik közül a családtagok évekig azt sem tudták, hogy merre tartózkodnak, élnek-e egyáltalán, vagy jeltelen sírokba elhantolva „nyugszanak”? Hová soroljuk az itthon maradott családtagokat, az árván és özvegyen napjaikat a létbizonytalanságban tengető hozzátartozókat, a gyermekeiket elvesztő szülőket, akiknek élete pontosan ebben az időszakban tört ketté. Reálisan, egyszerű matematikai művelet segítségével megbecsülte már valaki ezeket a számokat?
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
2020.02.28. (XXIV/09)
