A Hungexpo területén, az őszi BNV-vel egy helyen és időpontban kapott helyet az idei – immár 10. alkalommal megrendezett – Nyelvparádé, ahol száznál több hazai nyelviskolával, valamint sok-sok szakmai programmal ismerkedhettek meg a látogatók. Kiemelkedő jelentőségű esemény volt a hazai szakemberek által kifejlesztett TheLiveTeacher.com bemutatkozása, amely az internet által interaktív nyelvi képzést tesz lehetővé minden nyelvet tanulni szándékozó ember számára.
A nyelvi képzés szükségességére az EU legutóbbi – négy évvel ezelőtt készített – felmérése mutat rá leginkább: az Eurobarometer 2005-ös adatai szerint az uniós tagállamok lakosságának átlagosan mintegy 50 százaléka beszél egy idegen nyelvet társalgási szinten. Luxemburgban például majdnem mindenki (99 százalék), Litvániában és Szlovéniában pedig 90 százalék ez az arány. A cseheknél 60, a lengyeleknél 49, az angol világnyelvet bíró briteknél pedig 30 százalék tud más nyelven kommunikálni. Magyarországnak az önbevallások alapján 29 százalékosra becsült – szakemberek szerint irreálisan magasra tartott – arányával is csak a sereghajtó szerep jutott.
„Tapasztalataink alapján a hazai lakosságnak csupán 10-15 százaléka képes megszólalni idegen nyelven, például úgy, hogy jó esetben képes tengerpartra néző szobát kérni egy görög szállodában. A tárgyalóképes tudással bírók aránya körülbelül 5-10 százalékra becsülhető” – mondta lapunknak Dohár Péter, a Dover Nyelvi Centrum ügyvezető igazgatója. A tudásszintekben igen jelentős a szakadék – tette hozzá –, miközben ugyanis egy szűk réteg nagyon magas szintű ismeretekkel rendelkezik, nagyon széles az a réteg, amely alig vagy egyáltalán nem tud más nyelveken kommunikálni. Rozgonyi Zoltán az Euro Nyelvvizsga Központ igazgatója, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke nagyságrendileg hasonló arányokról beszélt: egy 2005-ös hazai felmérés, valamint saját tapasztalataik alapján 20 százalékra tehető a 14–35 éves lakosság aránya, amely minimális, éppen már használható (úgynevezett A2-es szintű) nyelvtudással rendelkezik. Középfokon (az Európa Tanács skáláján a B2-es szint) mintegy 12 százalék tud kommunikálni, felső szinten pedig csak alig néhány százalék. Ráadásul – mint arra Rádai Péter, az Euro Nyelvvizsga Központ munkatársa felhívta a figyelmünket – a nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése után a már megszerzett tudást is kevesen tudják szinten tartani. „A papír a diplomához kell, a tudásszintet azonban sokan nem tudják alkalmazni, hatékonnyá tenni” – mondta.
Az idegen nyelvek elsajátítására ösztönzőleg hat a többnyelvű környezet. Ezzel magyarázható például a balti országok kimagasló statisztikája: ott ugyanis jelentős számú orosz kisebbség él. Magyarország egynyelvű közegnek számít, így semmi nem kényszeríti az embereket egy másik nyelv megtanulására. „Ráadásul a legtöbb külföldi filmet szinkronizálják, ami nem divat másutt” – érvelt több szakember az elmaradás okait firtató kérdésünkre. A kulturális különbségek is jelentős lelki blokádot építhetnek ki: „Kezdő tanárként szakmai tapasztalatokat szereztem Spanyolországban, ahol egy kommunikációs gyakorlat elindítása után alig lehetett leállítani a csoport tagjait. Itthon azzal szembesültem, hogy pont fordított a helyzet: óriási erőfeszítéssel tudtam csak elérni, hogy az emberek megszólaljanak az órán” – mesélte Rozgonyi Zoltán. Nagy a különbség továbbá a társadalmi kommunikáció más szintjén is: „Egy angolszász kultúrában felnőtt ember számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy adott szituációban képes kapcsolatot teremteni, tud miről beszélgetni egy vadidegen emberrel. Ha viszont egy fogadáson két magyar embert állítunk egymás mellé, akik nem ismerik egymást,
a legtöbbször kínos feszengés az eredmény” – tette hozzá.
Az angol nyelv dominanciájának kialakulása a kilencvenes évek közepétől visszafordíthatatlan tendencia. Az angol mellett nálunk a német vált a második legismertebb nyelvvé. A magyarok hosszan elhúzódó átállásának oka az is, hogy lassan reagáltak a globalizáció kihívásaira. A románok már az 1970-es évektől nagy hangsúlyt fektettek az angol nyelv oktatására, nálunk ekkor még az orosz nyelv elsajátítását erőltették. Az általános iskolai, valamint a középiskolai képzés kulcsfontosságú a nyelvoktatásban, ennek átalakítása viszont csak a rendszerváltást követően került előtérbe: az orosztanárok gyorstalpalón való angoltanárrá képzése elindított egy folyamatot, amelynek beéréséhez teljes generációváltás szükséges. „Ma már ontják az egyetemek az angol szakos tanárokat, a teljes átálláshoz azonban harminc-negyven évre van szükség” – mondta Dohár Péter.
„Az oktatás szintjének az emeléséhez elkerülhetetlen az internet használata, ami nemcsak forrásanyag, hanem oktatási segédlet is egyben. A Dover e-learning már létezik, itt bárki olcsón vásárolhat előre felvett nyelvórákat, mégis alacsony az érdeklődés” – mondta Dohár Péter. ő úgy látja, hogy a számítógép alkalmas a gyors információszerzésre, a tanulás azonban lassú folyamat, amit nem lehet az internet segítségével megspórolni. Mint azt Julie Huntley-tól, az egyesült államokbeli Oral Roberts University marketingprofesszorától megtudtuk, az előre elkészített oktató anyagokra vonatkozó e-learning a tengeren túl sem vált be százszázalékosan: fő hátrányának azt látják, hogy hiányzik belőle az interaktivitás. „Engem nagyon zavar a szemtől szembeni kommunikáció hiánya, amely a hatékonyság rovására megy – s ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy az internetes oktatás rengeteg előnnyel jár: megszűnnek a térbeli-időbeli korlátok, több ember számára elérhetővé válik a magas szintű oktatás, s mindenki akkor nézheti meg az előre felvett anyagot, amikor ráér. Ez a jövő” – felelte kérdésünkre Julie Huntley. A jelenleg leggyakrabban említett problémát, az interaktivitás hiányát oldja meg az a magyar fejlesztésű, TheLiveTeacher nevű program, amelyet most mutattak be először a 10. Nyelvparádén. Ez az újítás webkamera, fülhallgató és mikrofon segítségével interaktív módon alkalmazza az internetet akár magán, akár iskolai nyelvórák megtartására. „Ezekkel az eszközökkel a nyelvórák olyanná válnak, mintha a tanár és a diák egy teremben tartózkodnának” – mondta lapunknak Paray Zsolt, a program egyik kifejlesztője.
2009. 09. 25. (XIII/39)
