A felmérés során 1811 szülőt és velük egy háztartásban élő tinédzser gyermeküket kérdezték vallási hovatartozásukról, annak gyakorlásáról és arról, hogy miért játszik fontos szerepet életükben a hit. A megkérdezettek harmada magát „vallástalan”-nak (egyik közösséghez sem tartozó, ateista vagy agnosztikus), negyede katolikusnak és 21 százalékuk evangéliumi kereszténynek vallotta.
Összehasonlítva a más tradíciókkal rendelkező tinédzser válaszadókkal, a megkérdezett evangéliumi keresztény fiatalok több mint fele látogat legalább hetente egyszer az istentiszteleteket (64 százalék), imádkozik minden nap (51 százalék) és tartozik valamilyen ifjúsági keresztény közösséghez (64 százalék).
Mindezt a megkérdezett tinédzserek kétharmada bevallása szerint nem szülői nyomásra, hanem önként saját döntésből teszi.
Hozzáállásukat nagyban befolyásolja a családban hitüket aktívan megélő szülőkkel közösen végzett keresztény hitgyakorlat: többségük úgy nyilatkozott, hogy a család rendkívül fontos szerepet tölt be a személyes hitéletében:
88 százalékuk élvezi a hittel kapcsolatos családi tevékenységeket, 55 százalékuk olvassa közösen a Bibliát, 80 százalékuk ad hálát étkezések előtt és 88 százalékuk nyilatkozta azt, hogy otthon beszélgetnek is a hitükről.
Ezek a közös élmények pedig a fiatalok szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy a személyes hitük is erősödjön.
Habár majdnem minden megkérdezett fiatal vallotta, hogy hisz Istenben, az evangéliumi keresztények 71 százaléka válaszolta azt, hogy „teljes mértékben biztos” a hitében, míg a főáramú keresztényeknél ez az arány alig 49, a katolikusoknál pedig 45 százalék.
Mindemellett az evangéliumi keresztény fiatalok voltak az egyedüliek, akiknek túlnyomó többsége szerint csak egy igaz vallás létezik, míg általánosságban a megkérdezettek 45 százaléka szerint ebből lehet több is.
Nem minden családban kerülnek azonban egységes spirituális hullámhosszra, mire a gyerekek elérik a tinédzser kort. Átlagosan az evangéliumi háttérrel rendelkező fiatalok 20 százaléka dönt úgy, hogy nem csatlakozik egyetlen felekezethez sem, hanem szekuláris életet választ helyette. A keresztény fiatalok fele állítja azt, hogy a hitük több ponton is különbözik a szüleikétől, ennek ellenére továbbra is megmaradnak a vallásuknál.
A felmérésben részt vevő evangéliumi keresztény szülők tisztában vannak azzal is, hogy bármennyire is igyekeznek demonstrálni a hitüket, körül venni a tinédzsereket keresztény közösséggel, imádkozni gyermekük üdvösségéért, végső soron maguknak kell megismerniük az evangéliumot és eldönteni, hogy hová is tartoznak.
