Ez egy véleménycikk.

Hosszú tagadás után úgy tűnik, Franciaországban a politikai vezetés ki meri mondani a nyilvánvalót: a nyugati emberek elleni sorozatos gyilkosságok nem elszigetelt bűncselekmények, hanem rendszerszintű háborús cselekmények, amelyek a forrása az iszlám, óvatosabb megfogalmazásban az „iszlámfasiszmus”. 

Azon még zajlik a vita, hogy az „iszlamofasizmus” az iszlám lényegi része vagy eltorzult formája, de legalább az eddigi irreális valóságértelmezéssel szemben elismeri, hogy a rituális „Allahu Akhbar” kiáltással a zsidó-keresztény civilizáció emblematikus helyszínein, zsidó és keresztény állampolgárok ellen elkövetett gyilkosságokat összeköti egy vörös fonal. 

Közel 20 év kellett ehhez: amikor 2002-ben Pakisztánban elfogták, és lefejezték Daniel Pearl amerikai zsidó újságírót, a nyugati média naivan úgy vélte, hogy a gyilkosság még az al-Kaida halálos eszköztárában is kivétel. Azokat nevezték szélsőséges uszítóknak, fasisztáknak, akik Oriana Fallacihoz hasonlóan azt mondták: szeptember 11-ei porrá lett halottak, a jeruzsálemi felrobbantott buszok utasai, a beszláni gyermekek ugyanannak a halálkultúrának az áldozatai, mint Daniel Pearl. 

Aztán kiderült, hogy azoknak volt igazuk, akik szerint a radikális iszlám számára a terror nem kivétel, hanem követendő példa: 2004-ben egy másik amerikai túszt, Nick Berget fejeztek le, az elmúlt években pedig az ISIS sorozatban tett közzé videókat ezzel a módszerrel végrehajtott tömeges kivégzésekről. (Nekik is volt honnan venni a mintát: a mohácsi csata után Szulejmán szultán parancsára 2000 megkötözött magyar fogoly feje hullott a porba egyetlen perc alatt.)

Örvendetes, hogy egyre többen követelik a fellépést a zsidó-keresztény civilizáció ellen meghirdetett pusztító, barbár háborúval szemben.

Nem engedhetjük meg, hogy Szulejmán és a többi muszlim hódító zsarnok középkori világa újra eljöjjön Európába.

De mi a helyzet azokkal, akiknek az életét nem csecsen vagy tunéziai terroristák oltják ki? Akiket naponta ezerszámra ölnek meg Európa legfejlettebb országaiban steril orvosi körülmények között? 

Igen, ezreket ölnek meg: 2019-ben a négy legnagyobb európai országban, Franciaországban, Németországban, Angliában és Spanyolországban 622 ezer abortuszt végeztek.

Nevezheti-e magát morálisan magasabb szinten állónak az a társadalom, ahol a védekezésre képtelen életeket kényelmi szempontokból szinte korlátozás nélkül olthatják ki? (Mert az „életképtelen gyermekekre” való hivatkozás pusztán álságos porhintés: az abortuszok mintegy 95-97 százalékát nem a magzat valamilyen feltételezett betegsége miatt, hanem a nők saját érdekei miatt végzik el a fejlett országokban, ez például az amerikai statisztika.) 

Ha joggal beszél Macron elnök barbár iszlámfasizmusról a franciaországi lefejezős gyilkosságok kapcsán, akkor minek nevezzük a részleges születéssel járó abortusz módszerét, ami a magzat tagjainak szisztematikus feldarabolásával jár?

Hogyan tüntethetnek magukat liberális, felvilágosult európaiaknak tartó emberek olyan törvények ellen, amelyek megtiltják kiszolgáltatott teremtmények kényelmi okokból történő megölését? A Momentum elnöke ista-sztorijában azt üzente: a lengyel életvédők a „példa arra, hogy van visszaút a sötét középkorba”.

Nem, nincs visszaút: a középkor nem elevenedhet meg, sem az iszlám sária fekete zászlaja, sem pedig a liberális halálpártok vörös villáma jegyében.

Az ölés szabadsága nem alapjog.