hetilap

Egy hete van annak, hogy hirtelen minden platformon egyszerre kezdtek megjelenni ugyanarról a néhány, megszakadt szívű édesanyja ölelésében megbújó, vészesen sovány gyermekről készült sajtófotók, melyeket látva a legszívtelenebb embernek is forrásba jön a vére azokkal szemben, akik e szörnyű helyzetet létrehozták vagy fenntartják.

A Guardian, a New York Times vagy a Mérce cikkei gyorsan segítenek is, kire kell éppen kiakadnunk az adott helyzetben: ez nem más, mint Izrael, aki „népirtást” követ el azzal, hogy szegény ártatlan gázai civilek millióitól vonja meg az ételt, vizet és alapvető szükségeik betöltését. A képlet egyszerűnek tűnik. Ha az ENSZ, a nemzetközi jogvédő szervezetek, nagy nyugati országok vezetői és a főáramú média mind ugyanabból a kottából játszik, biztos igazat is mondanak, nem? Mi okunk lenne kételkedni azokban az adatokban, melyeket több mint egy hete minden címlapon olvashatunk? Mi okunk lenne leellenőrizni, hogy a képek valósak-e, az adatok hitelesek-e, a cikkek pedig az övezetet uraló Hamász propagandagyárából kerültek-e ki? Nos, napjaink hírfogyasztásának kihívása ez: a háborúkat nem csak a harctereken vívják: az emberi elmékben is, melyek mesteri manipulátorai a média és a politikusok, akik a számokkal, képekkel úgy operálhatnak, ahogy az céljaikat szolgálhatja. Az átlagolvasóhoz szól most a következő cikk, hogy a színfalak mögé látva, a világosnak tűnő narratíva felszínét megkapargatva meglássa a háttérben húzódó tényeket, és saját véleményt alkothasson az ügyben.

Hoppon maradt Hamász

A Washington Post július 21-ei cikkében rámutatott, hogy a Hamász gázai terrorszervezet fennállásának legsúlyosabb pénzügyi válságával küzd, és komoly kihívást jelent számára, hogy összegyűjtse az Izrael elleni harc folytatásához és Gáza irányításához szükséges erőforrásokat.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek