hetilap

Sokan dicsérik az ukrán katonák és a lakosság nemzetvédő küzdelmét az orosz megszállókkal szemben, ám az emberi perspektíván felülemelkedve jóval kevésbé pátoszos az az erőfeszítés, amit nap mint nap láthatunk. Hiszen miközben minden várakozást felülmúlt Ukrajna ellenállóképessége a nyugati támogatások révén, lényegében egy jobb sorsra érdemes ország dől romba a honvédelem árnyékában. 

Nyilvánvaló, hogy az okozott károkért és szenvedésért jelentős részben Oroszország a felelős. Most azonban azt látni, hogy Ukrajna egyedül nem képes megvédeni a területét, nemzetét, szuverenitását, hanem kizárólag a nyugati szállítmányok etetik a halálos gépezetet, miközben egyáltalán nem látszik a kiút ebből a sötét barlangból. S miközben az ukrán nép elképesztő emberáldozatot hozott, rá kell ébrednie, hogy valójában nem tagja és vélhetően nem is lesz tagja a nyugati szövetségi rendszereknek, sem az Európai Uniónak, sem a NATO-nak. 

Mert valójában a Nyugat nem akar a saját kárán háborúzni Oroszországgal, a világháború kockázatát már nem akarja bevállalni néhány ukrán megye fennhatósága érdekében. Viszont így délibábbá válnak a végső győzelemre tett hangzatos ígéretek is. A rengeteg szenvedésért és Ukrajna nemzeti tragédiájáért ilyetén módon pedig az ukrán vezetés és a Nyugat ugyancsak felelős. Az európai gazdaságok ugyanis előbb-utóbb talpra tudnak állni, a háborús pszichózis pedig alábbhagy, de Ukrajna jövője vélhetően végérvényesen fájdalmas irányt vett.