A szerző felvételei
Izgalmasnak ígérkezett hát éppen ebben a feszült időszakban ellátogatni Izraelbe egy korábbi interjúalanyunk esküvői meghívása alkalmából. Mivel egy országot, társadalmat igazán a helyiek szemén keresztül lehet megismerni, igyekeztünk úgy alakítani programunkat, hogy a történelmi, vallási, katonai jelentőségű helyszíneket helyi ismerősökkel látogathassuk meg, és történeteiken keresztül kapjunk árnyaltabb képet a Közel-Kelet egyetlen, médiaorgánumok félretájékoztatásaitól tépázott demokráciájának működéséről, mindennapjairól.
Még nagyobb jelentősége volt hát számunkra, hogy utunkat közvetlenül a nyugalom és a pihenés napja, sabbat előtt kezdhettük, így első benyomásainkat egy kedves északi messiáshívő zsidó családnál szereztük meg, akik mindenüket megosztották velünk. A nyugat-galileai régióban, a libanoni határtól mindössze másfél kilométerre, a hegyek között fekvő Eilon kibuc a maga ezer lakosával viszonylag nagy településnek számít. Az Eilon név az elah (pisztácia) és az allon (tölgy) szóból származik. A kibucot 1938-ban hozták létre. A helyiek sikeresen termelés alá vonták a sziklás területeket, amelyeket a brit kormány megművelhetetlennek minősített. Az 1936–1939-es arab lázadás nyomán a lakók folyamatos tűz alatt találták magukat. A béke csak azután jött létre, hogy 1948 novemberében az izraeli katonaság felszabadította Galileát a libanoni csapatoktól.
Vendéglátónk, nevezzük Dornak, röviddel a sabbat beállta előtt fogadott a naharijai buszállomáson, majd rövid kanyarral meg is mutatta a libanoni határt és Rós Hanikra csodálatos kilátását a Földközi-tengerre.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »