Hiszen a nemzetközi kapcsolatokban abból szokás kiindulni, hogy a felek racionálisan viselkednek. Akkor mégis mit művelnek nyugaton? Miért kellett például elhallgattatni Kay-Achim Schönbach német parancsnokot, aki nonszensznek nevezte, hogy Oroszország további területeket akarna elfoglalni?
A világháborúk alatt és után a nyugati szövetség már feláldozta egyszer ezt a térséget, miért ne tenné meg még egyszer?
Hiszen gondoljunk csak bele: kikre nézve jelentene egy ukrán invázió igazán nagy fenyegetést orosz részről? Hát a közvetlen szomszédságra, azaz ránk. Na már most, ha az orosz medve felbőszítése sikeres, és megjelenik a „keleti fenyegetés” a lengyel–szlovák–magyar határvidéken, hát mi „alternatívája” maradhat a sokat szenvedett (és ami most Washington szemében a legbosszantóbb) konzervatív kormányzás alatt álló országok számára, mint a nyugati integráció?
Ha „demokratikus úton” (értsd: a választásokba történő nemzetközi beavatkozások által) nem tudják elérni, hogy a közép-európai akarat megtörjön, akkor még (a Nyugat szemében geopolitikai értelemben vett) „ördögöt” is készek segítségül hívni a céljaik elérésére. Hivatkozhatnak az oroszok Kínához való közeledésére vagy egyéb NATO-érdekekre, körvonalazódni látszik, hogy Amerika ostromot indított régiónk ellen. Igazából a cél sem rejtett: a V4-ek szétverése és a teljes bekebelezés.
2022.01.28. (XXVI/4)
