Egy erőszakos rendőri fellépés nyomán lassan egy éve zajlanak a sokszor erőszakos „antirasszista” tüntetések.(Fotó: AP / Jim Mone)
Ez egy véleménycikk.
A képeket nehezen felejtjük, és mivel ezekben a hetekben folyik a tárgyalás, szinte naponta hallunk róla, mi is történt: tavaly május 25-én Minneapolisban, rendőrségi előállítás során egy rendőr, miután megbilincselt egy gyanúsítottat, a földre teperte, több mint kilenc percig térdelt a nyakán, a férfi sokszori könyörgésére sem hagyta abba. Az orvosi vizsgálat szerint a férfi halálát az erőszakos rendőri fellépés és a szervezetében levő drogok kombinációja okozhatta.
Az esetet azonban nem sorolhatjuk kizárólag az „eggyel több gyilkossággal végződő brutális rendőri fellépés” kategóriába, mert hála a főáramú médiának, a száraz tényen kívül még valami belénk égett: az áldozat, George Floyd fekete volt, az elkövető, Derek Chauvin pedig fehér. A helyszínen készült amatőr videó jóvoltából tavaly minden híradó ezt a – valós – képet mutatta, ám ezzel azt a – hamis – képzetet is keltette, hogy itt rasszista gyilkosság történt. Az amúgy is brutális tett médiaképei előhívták a nemzet kollektív tudalattijából azt a szégyenletes, a rabszolgatartástól a Jim Crow-törvények betiltásáig tartó időszakot, amikor valóban rendszerszintű volt a faji megkülönböztetés Amerikában.
2021.04.09. (XXV/14)
