Minden kampánytervet elsodort idén a járvány, így elmaradtak a konfettizáporos-ballonos országos jelölőgyűlések is. Bár névleg ezek a rendezvények a hivatalos jelöltállításról szólnak, senki nem vár ezeken igazi meglepetést, hiszen bő két hónappal az elnökválasztás előtt csak vis major esetben lehet pilótát cserélni a pilótafülkében. (Bár ebben a rendkívüli évben az újságírók is messzebbre eresztették a fantáziájukat a szokásosnál, és számos cikkben találgattak arról, hogy Joe Biden még november 3-a előtt, vagy megválasztása után közvetlenül átadhatja a helyét Kamala Harrisnak, egészségügyi okokra hivatkozva. Ennek a spekulációnak a fordítottja is szintén több helyen megjelent, hogy Donald Trump visszalép a biztos vereségtől való félelmében Mike Pence alelnök javára, vagy egy másik fiktív forgatókönyv szerint éppen Pence-t cseréli le egy női alelnökjelöltre, például a volt ENSZ-nagykövetre, Nikki Haley-re.)
A találgatásokból egyelőre semmi nem valósult meg, de a lecke így is fel volt adva a kampánystratégák számára. Teljesen új műfajt kellett rögtönöznie mindkét pártnak: a virtuális konvenciót, ami alapvetően ugyanolyan szürreális, mint a nézők nélküli kupadöntő vagy a közönség nélküli rockkoncert.
Lapzártánkig másfél konvenciót láthattunk: a Demokrata Párt jelölőgyűlése után egy héttel kezdődött a republikánusok négynapos rendezvénye. Az eddig látottak alapján a hivatalban lévő elnök jöhet ki jobban a versenynek ebből a szakaszából. Ebben segítségükre volt, hogy ők elemezhették a demokrata virtuális konvenció gyermekbetegségeit, és nyilvánvalóan igyekeztek is elkerülni azokat.