A két sportág közt érdekes ellentét áll fent, ugyanis amíg egy baseballjátékos élete, tevékenysége teljesen nyitott könyv a japán közönség előtt, addig a rikisi(a szumó harcos) életét még a hozzáértő rajongók előtt is homály fedi. Eme „rejtettséget” a Japán Szumó Szövetség maga is elősegíti, mivel korlátozott kapcsolatot tartanak fenn a nyilvánossággal. A szervezet maga 1926-ban jött létre, de a szumó története ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.
A Nihon Soki (ősi japán történelmi dokumentum) a 300-as években rögzíti az első küzdelmet, de korábbi időszakokban is találhatók említések a szumóról; ekkor egyfajta istenítélet jelleggel funkcionált (szumó secsie). Miután a császár hatalma meggyengült, a sport főként a szamuráj körökben élt tovább mint „erőfelmérés”.
Az ország újraegyesülését követően, az Edo-korszakban, a békeidőben „munka nélkül” maradt szamurájok kezdtek el a szumóval foglalkozni, hisz hasznosítani tudták a csaták során szerzett képességeiket. Néhányan csoportokba tömörültek, ezekből kerültek ki az első professzionális szumó harcosok. Így jött létre az Edo-korszakban a szumó-beja – az istállórendszer. Az edzőközpont egyben az otthont is jelentette a rikisik számára.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »