Az egymást nem kiegészítő, a hűség fogalmát átértékelő, vagy a kettős felállás megsokszorozását célzó többes számú szerelem, a poliamor is szóba kerül mint a boldogságkeresés törvényesíthető útja. És a gyerekek, akiknek még engedélyezik a megszületést, sodródnak az eseményekkel. Az ember boldog akar lenni.
E tekintetben semmi nem változik az idők vagy bármi más folyamán. Valamilyen ősi és rejtélyes ok miatt – amire később még visszatérünk – a boldogságának mindig köze lesz az elkötelezett és biztonságot nyújtó társkapcsolathoz, vagy mondjuk ki, a szerelemhez. Ám a felsorolt jelzők közül egyre több megy ki a divatból, a szerelem fogalma pedig már gyakorlatilag megfoghatatlan. Vagyis egyre homályosabb, hogy valójában mit is akarunk.
Érdekes végiggondolni, hogy az elkötelezettség és a szerelem fokozatos kettéválása a történelem során hogyan vezet el a mai kultúrához, és teszi az embert bénulttá a boldogságkeresésben. Az ösztönös érzéseket, a zsigeri tudást a saját vágyai felől, amelyet az Alkotója helyezett belé, elnyomja az érzékeit leuraló kultúra zaja, amely azt harsogja, hogy idejétmúlt a szív ösztönös tudása, ami azt diktálná, hogy képes a választásra, a döntésre és a ragaszkodásra. Vagyis képes boldog lenni és boldoggá tenni.
2023.02.24. (XXVII/8)
