Nem egy tipikus úti vagy nyaralócélpont a dimbes-dombos Zselic által körülölelt Kaposvár. Természetesen ennek hátrányai mellett előnyei is vannak, például bár egyre több a látogató, mégsem kell turistaáradattal számolnunk még a főszezonban sem. Az utóbbi években gyakran megesik, hogy a megyeszékhelyről egykor elköltözők hazalátogatva szájtátva nézelődnek: alig ismernek rá az egykori álmos városkára. E sorok írójának kedves ismerőse is hasonló élményekkel gazdagodott egy közös kaposvári városnézés során.
Sétánk során megnéztük Magyarország két éve átadott első „intermodális” csomópontját, amelynek lényege, hogy a városkép átalakulásával egymás mellé került a vasút- és autóbusz-pályaudvar (helyi és helyközi), megkönnyítve ezzel az utazók életét. Efölött ível át a Petőfi térről induló és Esterházy Pálról elnevezett gyalogos-kerékpáros impozáns nyolc méter széles híd – Kaposvár új szimbólumaként – összekötve ezzel két városrészt.
A 64 ezres lakosú Kaposvár belvárosa igazi békebeli hangulatot áraszt, érdemes felemelt fejjel járni: ugyanis közel 250 homlokzat, erkély őrzi a szecessziós stílust, többek között az Anker-ház, a Szivárvány Kultúrpalota, a Somogyi Sportmúzeum, a Tudomány és Technika Háza, a Hotel Dorottya, és még sorolhatnánk – amelyek mind-mind sok titkot, legendát ismernek. Hogy csak a legismertebbet említsük röviden: Csokonai, a szegény poéta, aki – miután fájdalmasan csalódott a szerelemben – mégsem tragédiát írt a városról, hanem inkább a Dorottya című vígeposzt.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »