Alig 14 évesen aktívan kivette részét családja kiterjedt embermentő tevékenységéből.(Fotó: Elôd Nóra )
Vanczák Zsuzsával, aki szüleivel együtt számos zsidó ember életét mentette meg a második világháború idején, tavaly kerültünk kapcsolatba, amikor életútinterjút szerettünk volna készíteni vele. Zsuzsa néni igent mondott a beszélgetésre, csak azt kérte, várjunk vele addig, amíg kijön a kórházból és testben-lélekben kicsit fölerősödik. Sajnos egészségi állapota végül nem engedte, hogy az interjú elkészüljön: a kedves idős hölgy tavaly novemberben, nem sokkal a 90. születésnapja előtt elhunyt.
Embermentő tevékenységük történetének közreadásával Zsuzsa néni és szülei – s velük együtt sok száz vagy akár több ezer magyar életmentő – emléke előtt tisztelgünk. Mára sokan feledésbe merültek közülük, hiszen gyakran maguk sem beszéltek arról, hogy életük kockáztatásával másokon segítettek, s a megmentettjeik sem mindig jöttek vissza köszönetet mondani nekik – többnyire ők is feledni igyekeztek a borzalmakat. Csak a kilencvenes évek végén, egy személyes megkeresés nyomán indultak el a magyarországi túlélők és embermentők mind szervezettebbé váló találkozásai. Ezeknek a beszélgetéseknek a résztvevőiből alakult meg az Ariadne Csoport, melynek Vanczák Zsuzsa is tagja volt. (Lásd erről bővebben Magyar hősök, zsidó túlélők – Hetek 2021.04.15.)
A második világháború idején a pesti gettó határán lévő Csányi utca 12-ben, a Terézváros szívében volt a Vanczák család lakatosműhelye, amely már az 1920-as évektől csővázas bútorok gyártására szakosodott. A cég kiterjedt hazai, illetve külföldi ügyfélkörrel rendelkezett, mind az állami, mind a magánszektor jelentősebb szereplői a megrendelőik közé tartoztak. A ház ma is áll, amelynek falán emléktábla hirdeti: itt működött a Vanczák Lakatosüzem, ahol 1944-ben Vanczák Béla és felesége, Enczig Margit, valamint családjuk közel száz üldözött embert bújtatott és mentett meg.
2022.01.28. (XXVI/4)
