hetilap

Nagyon sokan és nagyon rég­óta beszélgetünk már a kötelező olvasmányok témájáról. Néha az az érzésem, nem is lehet újat mondani: minden elhangzott már, amit ezekről a könyvekről tudni lehet, tudni illik. Valahogy mégis mindig előkerül aztán, nem lezárult vita ez. Azt, hogy folyton beszélünk róla, áldásosnak találom: jó újra meg újra megkérdőjelezni, hogy mit miért csinálunk. Csak azért, mert valami hagyomány, biztosan szükséges?

Azok a kötelező olvasmányok!?

A kötelezőkről mindenkinek van véleménye. Mindenkinek van egy listája: melyiket szerette, melyik volt utálatos. Mindenki ismeri a már sokak által szajkózott állításokat is: „Gyermekem, bővül a szókincsed, segít a koncentrálásban, a fókuszálásban, műveltebb és tájékozottabb leszel általa!” Ezeket nem kívánom cáfolni. Nincs is értelme. Bizonyított dolgok. Most, mikor nyári szünet van, mégis több ezer diák (és felnőtt?) szeretné megkérdőjelezni a kötelező olvasmányok létjogosultságát. Megértem őket

. Nehéz a mai felgyorsult világban (micsoda klisé!) lelassulni és órákon át egy fehér lapot bámulni, teleszórva sok kis hangyabetűvel.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek