Mennybemenetele után tíz nappal Jézus Krisztus 120 tanítványára nagy erővel leszállt a Szent Szellem az Apostolok cselekedeteinek 2. fejezete szerint. Isten Szellemének a Jóel próféta által előre jelzett kitöltetését számos természetfeletti jelenség kísérte, amelyek közül újszerűségével kiemelkedik az, amit nyelveken szólásnak hívunk.
A glosszolália, azaz ismeretlen nyelveken szólás (és speciális alfaja, a xenoglosszia, amikor addig nem ismert emberi nyelveken szólal meg valaki) az Apostolok cselekedeteiben többször is megjelenik, aztán Pál apostol helyezte e tanítást teológiai rendszerbe (főleg az 1. Korinthoszi levélben). Bár Pál kifejezte abbéli vágyát, hogy minden hívő szóljon nyelveken, előre jelezte, hogy hamar megindul az apostoli tanításoktól való elhajlás, ami érintette többek között a Szent Szellem karizmáit is.
Az apostolok az első század második felében fokozatosan tanítványaiknak adták át a stafétát, és hamar megjelentek azok a problémák, amelyekről leveleikben előre figyelmeztettek. De a második században is voltak olyanok, akik a Szent Szellem erejére tették a hangsúlyt. Jusztinusz mártír tanúskodik arról, hogy a prófétálás és a spirituális ajándékok még mindig aktívak az egyházban. Iréneusz pedig így fogalmaz: „Hallunk sok testvért az egyházban, akik prófétai ajándékokkal rendelkeznek, és a Lélek által mindenféle nyelveken szólnak…” (Eretnekségek ellen V.)
2026.05.22. (XXX/21)
