A kerbelai magymecset milliókat vonz. Huszajn emléke máig meghatározza a síita világnézetet.(Forrás: AP/Anmar Khalil)
Bizonyossá vált: a Közel-Keleten nem fér meg többé egymás mellett a khomeinizmus és a cionizmus. A kettőnek együtt egyszerűen nincs többé hely. A Hetek hasábjai, címlapjai évtizedek óta jelzik előre, hogy be fog következni az élet-halál harc a túlélésért. Nos, a történelem beköszöntött múlt péntek hajnalban. Azért a történelem, mert ez a konfliktus régebbi, mintsem gondolnánk. Ha igazán meg akarjuk érteni a mostani folyamatokat, több száz évre visszamenőleg kell értelmeznünk az eseményeket.
Az Iszlám Köztársaság államvallása a Tizenkettes sía hit, amely Mohamedtől 12 imámot számol, és az utolsó imám visszatérését várják a saját jóslataik alapján. E rendszerben az imámok tévedhetetlen, megkérdőjelezhetetlen, szent és Allah teljes tisztaságát közvetítő szereplők. A köréjük épülő politikai rendszer az imamátus, amely nem hisz a szunnita dinasztiák létjogosultságában, hanem csak Mohamed családján (az „Ahl al-Bájt”-on, azaz Mohamed háza népén) belül ismeri el a legitim politikai hatalmat.
A 12 imám sorában az első nem más, mint Mohamed próféta veje, Ali (akit a szunniták negyedik kalifaként tisztelnek), aki Mohamed lányát, Fatimát vette feleségül. A muszlim birodalom fölött csak rövid ideig uralkodhatott (i. sz. 656–661 között), mivel alatta indult el az első „fitna” (tulajdonképpen polgárháború), amely végül az első szunnita dinasztia, az Omajjádok hatalomra jutásához vezetett. Egyszerűen összefoglalva ez a konfliktus vezetett el a síita–szunnita szakadáshoz.
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »
Sávuot: a törvényadás ünnepének eredete
Az Ószövetség egyik legjelentősebb nemzeti és vallási ünnepe volt – de az Újszövetség egyik meghatározó eseménye is ezen az ünnepen történt »