Amint azt az új katolikus egyházfő nevének sorszáma is mutatja, a Leó név nagy múltra tekint vissza a pápaság történetében. Sőt, bizonyos szempontból a pápaság története e névvel kezdődött, hiszen a 440-ben trónra lépő I. „Nagy” Leó volt az első római püspök, aki vette magának a bátorságot, hogy Péter apostol örökösének nevezze magát. Az Attila hun vezért a birodalom fővárosának ostromáról lebeszélő egyházfő egész életében harcosan képviselte a pápaság egyetemes és legfőbb tekintélyének elvét. Tulajdonképpen őt nevezhetjük az első igazi, mai értelemben vett pápának.
Hatalomcentrikus regnálása vonzó mintát nyújtott utódai számára: a 492-ben hatalomra kerülő I. Geláz már Krisztus földi helytartójaként hivatkozott magára, és ő vezette be a pápaság spirituális és politikai hatalmát rögzítő két kard elméletét is, ami az egész középkor világának meghatározó eszméje volt. Minden bizonnyal
I. Leó öröksége is inspirációt jelenthet Robert Prevost programja számára, azonban mindeddig inkább egy jóval később élt, azonos nevű egyházfőre, XIII. Leó pápára hivatkozott. Az ő öröksége pedig nem kevésbé izgalmas napjainkban.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »