Az ön neve mára összeforrt a Biblia melletti bátor kiállással. Mikor került kapcsolatba először Isten Igéjével?
Nos, ez egészen kislány koromban történt, és rávilágít arra, miért is fontos, hogy a gyermekek és a fiatalok alaposan megismerjék a Bibliát. Bár a szüleim még nem voltak hívők, tisztelték a kereszténységet, és megengedték a számomra, hogy eljárjak bibliafoglalkozásokra. Ez nagyon fontos azóta is az életemben, igen szilárd alapokat adott. Édesapám egy börtönben dolgozott, mi pedig a börtön környékén éltünk. Akkoriban minden gyermek járt bibliaoktatásra, nem volt ebben semmi kirívó vagy különös. Emlékszem, már kisgyermekként is könnyen megértettem, hogy bűnös ember vagyok, és ugyanúgy szükségem van a megváltásra és a bűnbocsánatra, mint azoknak a raboknak, akik apám felügyelete alatt a börtönben vannak.
Izgalmas időszak volt ez: ébredés volt a börtönben, miután keresztény misszionáriusok hirdették Jézus Krisztus jó hírét és a bibliai igazságokat az elítélteknek. Ezek a misszionáriusok nem egy alkalommal nálunk laktak. Négy- vagy ötéves lehettem, amikor megkértem Jézust, bocsássa meg a bűneimet és költözzön a szívembe. Hűséges jelenlétét azóta is minden nap élvezem. Jól emlékszem arra az örömre, ami ezzel a döntéssel költözött az életembe, és arra, hogyan dicsértem őt azért a hatalmas ajándékért, amit kaptam tőle. Nem szabad tehát elfeledkeznünk a gyermekekről. Jézus azt mondja a Bibliában: engedjétek hozzám jönni a gyermekeket. Tanítsuk hát a fiataljainkat az igazságra, ez meg tudja alapozni az identitásukat.
2025.12.18. (XXIX/51)
