Az ünnepekhez közeledve sokan hirdetnek karitatív akciókat. Nyomás helyeződik állami intézményekre és vállalatokra, hogy egymást túllicitálva bizonyítsák szociális érzékenységüket. Elsőre jónak tűnik minden adás, hiszen az adományok a legtöbbször valóságos szükségeket töltenek be. De adás és adás erkölcsi értéke között komoly különbségek lehetnek. Nem mindegy, hogy milyen pénzből, milyen motivációból és kik számára történik az adakozás.
Az állami újraelosztás a rászorulóknak nagyon fontos – a szabadjára hagyott kapitalizmus enélkül borzasztóan kegyetlen viszonyokat tud teremteni (gondoljunk például a Charles Dickens által bemutatott 19. századi gyárak gyermekmunkásaira). Minden jóérzésű ember örül, ha az állam az adó egy részét a mélyszegénységben élők, a vakok, a fogyatékkal élők vagy más marginalizált csoportok megsegítésére fordítja.
„Orbán Közép-Európa egyenrangúságáért küzd”
Interjú Gerő András történésszel »
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
A leghosszabb éjszaka
Hanukka és Jézus: győzelem Zeusz sötétsége felett »
„Orbán Közép-Európa egyenrangúságáért küzd”
Interjú Gerő András történésszel »
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
A leghosszabb éjszaka
Hanukka és Jézus: győzelem Zeusz sötétsége felett »
2022.12.22. (XXVI/51-52)
