Az ünnepekhez közeledve sokan hirdetnek karitatív akciókat. Nyomás helyeződik állami intézményekre és vállalatokra, hogy egymást túllicitálva bizonyítsák szociális érzékenységüket. Elsőre jónak tűnik minden adás, hiszen az adományok a legtöbbször valóságos szükségeket töltenek be. De adás és adás erkölcsi értéke között komoly különbségek lehetnek. Nem mindegy, hogy milyen pénzből, milyen motivációból és kik számára történik az adakozás.
Az állami újraelosztás a rászorulóknak nagyon fontos – a szabadjára hagyott kapitalizmus enélkül borzasztóan kegyetlen viszonyokat tud teremteni (gondoljunk például a Charles Dickens által bemutatott 19. századi gyárak gyermekmunkásaira). Minden jóérzésű ember örül, ha az állam az adó egy részét a mélyszegénységben élők, a vakok, a fogyatékkal élők vagy más marginalizált csoportok megsegítésére fordítja.
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »