Fotó: Shutterstock / PuzzlePix
Ha a film, a mozgókép erejére és működési mechanizmusára vagyunk kíváncsiak, érdemes visszatekintenünk az ábrázolás történetére. A képkészítés az emberiséggel szinte egyidős. Bizonyos kultúrákban az emberi arc ábrázolása tilos volt – mások pont az emberszabású istenképek köré épültek fel.
Ma talán naiv mosolygással nézünk az ókori termékenységszobrokra, egyiptomi hibrid állat-ember figurákra, azonban tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy ezek az alkotások épp úgy a valóság befolyásolásának igényével készültek, mint a mai Insta-posztok és videók. Az ember ugyanis vizuális lény, akiben ilyen jellegű eszközökkel sokkal mélyebb benyomást lehet kelteni, mint betűkkel vagy fogalmakkal.
A kép, a látvány különleges tulajdonsága, hogy általa hatalmat lehet venni egyes emberek, vagy akár tömegek felett: az ókori Róma szétmarcangolt, legyőzött testekként mutogatta az arénákban a keresztényeket. Később, az ellenreformáció korában a lenyűgöző templomi díszítésekkel, érzelemgazdag képekkel igyekeztek visszahúzni a híveket a fehérre meszelt falú protestáns felekezetekből.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »