A lerombolt Széchenyi Lánchíd megmaradt budai oldali kapuzata.(Forrás: Fortepan / Glázer Attila)
Egy apró kocsmában öt jóbarát beszélget erkölcsről, háborúról, emberségről és hétköznapi apró-cseprő ügyeikről, miközben odakint ropognak a fegyverek. Így indul Fábri Zoltán Ötödik pecsét című legendás filmje. Az öt barát nem is sejti, hogy amiről ma még kedélyesen filozofálnak, holnap hús-vér valósággá válik. Egy Krisztus-formán kifeszített szerencsétlen rab előtt kell bizonyítaniuk a nyilasházban: vajon lelketlen gonosztevők, vagy helyes erkölcsi érzékű, de szenvedő áldozatok lesznek? A film címe a Jelenések könyvének mártírjaira utal, akik Krisztusért öletnek meg. Mert az igazi holnap még előttünk áll.
Abba viszont, hogy az a bizonyos nyolcvan évvel ezelőtti holnap mivel járt, valamelyest bepillantást adnak magyar filmklasszikusok.
Az első híres – érintőlegesen – háborús tematikájú magyar film a később színházi musicalként is bemutatkozó Valahol Európában. 1948-ban készült, és a háború alatt megárvult, kóborló kisgyermekek „csordáját” követi, akik az új élet reményében, egy nyitott szívű, polgári értékeket és szociális érzékenységet egyaránt képviselő magányos karmester szárnyai alatt új otthonra találnak. Kevesen tudják, hogy ez a gyermekparadicsom valós történeten alapul: az embermentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkész Gaudiopolis néven szervezett az árva gyermekek számára „köztársaságot” Budapesten.
2025.05.09. (XXIX/19)
