Párizs külvárosa a július 14-i nemzeti ünnepi katonai parádén. (Fotó: AP / Youcef Bounab)
Franciaországban a szekularizmus (laïcité) elleni támadásnak számít a vallási hovatartozásról árulkodó jelképeket és öltözeteket viselni az állami tanintézményekben. Az ilyen incidensek elmúlt kétévbeli, több mint 120 százalékos megugrására hivatkozva Gabriel Attal oktatási miniszter közvetlenül a szeptemberi évkezdés előtt bejelentette, hogy a diákoknak tilos ezentúl abaját hordaniuk az iskolákban, „a Köztársaság e világi szentélyeiben”. A júliusban kinevezett tárcavezető szerint a szóban forgó – csak az arcot szabadon hagyó, köntösszerű hétköznapi – ruha a „hittérítés” kategóriájába tartozik, annak ellenére, hogy a muzulmán közösségek vezetői azt állítják, nincs vallási jellege, egyszerű divatdarab.
Egy botrány máris kirobbant Clermont-Ferrand-ban a tanév első napjaiban: az egyik abajában megjelent, ezért hazaküldött lány apja lefejezéssel fenyegette meg az igazgatót. Ugyanígy gyilkolta meg egy csecsen merénylő 2020-ban Samuel Patyt, a szólásszabadság szemléltetésére órán Mohamed-karikatúrákat mutató történelemtanárt. A szekularizmus elleni támadások megnövekedett számát sokan ehhez a brutális utcai kivégzéséhez kötik.
A francia alkotmány 1946-ban rögzítette, majd 1958-ban, az Ötödik Köztársaság megalakulásakor megerősítette a szekularizmus alapelvét. Ugyanakkor ez egy képlékeny – a társadalmi változásokhoz és a politikai harcokhoz igazítható – eszme. Leegyszerűsítve, két megközelítése áll szemben egymással: a „nyitott” szekularizmus, amely érzékenyebb a vallásszabadságra és a vallásközi párbeszédre, illetve a „köztársasági” (militáns) vízió, amelynek a célja a hitrendszerek közéletben és politikai szférában elfoglalt helyének minimalizálása. Ez utóbbit az antiklerikális baloldali mozgalmak hozták létre, melyek az egyház tekintélyét megkérdőjelező, az emberi értelmet viszont vallásos tiszteletben részesítő felvilágosodás filozófiájában gyökereztek.
2023.09.22. (XXVII/38)
