Ez egy véleménycikk.
A fiatalos nyolcvanéves Harrison Ford megint a nácikkal ütközik. Köti hozzájuk a műkincsek szeretete; most a híres Longinus dárdáját akarja Indy és Hitler is, persze más szándékból. A varázserejűnek vélt tárgyakért rajongó diktátor a világuralom miatt, míg Jones professzor kedvenc mondása: „Ennek múzeumban van a helye!” – jegyében menti a kultúrkincseket.
Ezekből amúgy sok van a vonaton, ami száguld Berlin felé. Itt van Indy is kalappal-ostorral, a kocsikban meg sorra a veszélyek (lásd a harmadik rész) míg szembenéz a főellenséggel, a náci tudóssal, akit a dán Mads Mikkelsen alakít a tőle szokott kevés, de remek gesztussal. Harrison Ford arcát digitálisan formázták fiatalra, ami tényleg nem tűnik fel. És ez igencsak „gáz”. Mert a mesterséges értelem keze „betette a lábát” a filmezésbe véglegesen. Nemcsak újságíró, költő és tanár immár magas színvonalon, de eljátszik „ő” bárkit bármely minőségben. Hozott anyagból (régi hősök más szerepben) vagy új figurákat alkotva: neki mindegy.