Zamośćból a bełżeci haláltáborba deportált zsidók 1942 áprilisában.(Forrás: Wikipedia / Boston9)
Lengyelország 1939. szeptember 1-jei náci, majd szeptember 17-i szovjet lerohanása idején a 30 milliós lakosságból 3 millió fő volt zsidó, akik túlnyomó többsége a csupán 21 éve véget ért megkülönböztető cári elnyomás miatt még nem vagy alig tagozódott be a lengyel társadalomba. Főleg Kelet-Lengyelországban voltak zsidó többségű, sőt teljesen zsidó népességű települések, például a Przemyśli-középhegység területén lévő Bircza.
A náci megszállás alá került nyugat-lengyel területeken a zsidóságot rövid időn belül gettókba zárták, ahonnan a férfiakat rendszeresen munkaszolgálatra vitték, többek között az új német–szovjet határ mentén található Bełżecbe. Ugyanis mindkét oldalon komoly erődítési munkálatokat végeztek; a szovjet betonbunkerek ma is láthatóak Kelet-Lengyelországban.
Az új határvonal biztosítása után, 1941. június 22-én a nácik megindították a szovjetek elleni „villámháborút”. A védelmi vonalak építésén dolgozó bełżeci munkatábor feleslegessé vált. A munkaszolgálatosok egy része visszatérhetett a gettókba, más részüket átvezényelték máshová.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2022.03.18. (XXVI/11)
