Dzsingisz kán gigantikus emlékműve Mongóliában. A magyarok pusztítója volt.(Forrás: Wikipedia / GenghisKhan)
A vitatott hasonlatot a kormánypárti értelmezés szerint természetesen szimbolikusan kell érteni, bár a kép akkor is erős. Hogy mennyire, ahhoz érdemes felidézni a közel 800 évvel ezelőtti tragédiát, már csak amiatt is, mert ha más szempontból is, de a tatárjárásnak lehet áthallása a mai geopolitikai eseményekkel.
Bár a történelem számos nemzeti válságot feljegyzett, az 1241–1242 közötti másfél év példátlan abból a szempontból, hogy Magyarország minden tekintetben a pusztulás szélére került, mivel a mongol hadak olyan pusztítást mértek az országra, amely nemcsak a középkori királyság katonai erejét törte meg, hanem a társadalmi rendet, a településhálózatot és a politikai önbizalmat is szétzilálta.
A nemzeti emlékezet Julianus barát beszámolója nyomán őrizte meg tatárjárásként a Mongol Birodalom invázióját, jóllehet a tatárok csak egyike voltak a történelem valaha létezett legnagyobb kiterjedésű szárazföldi birodalmában az alárendelt népeknek.