Ápolónők nélkül az orvosok munkája semmit sem ér, mert a gyógyítás csapatmunka.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
A napokban jött a hír – konkrétan Kunetz Zsombor orvos Facebook-oldalán – egy újabb kórházi osztály bezárásáról, miszerint a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban végleg leáll a legnagyobb belgyógyászati osztály, és a maradék három is csak erősen csökkentett kapacitással tud tovább működni.
Kunetz szerint ez nemcsak Pest megye, hanem Budapest ellátását is veszélyezteti, mivel a kieső funkciók ellátására kijelölt, ugyancsak óriási kapacitáshiánnyal küzdő intézményekben a várólisták beláthatatlan meghosszabbodását és a dolgozók teljes kizsigerelését idézi elő. Ez egy öngerjesztő folyamat: a fokozódó terhelés és a rossz feltételek miatt egyre több szakdolgozó tűnik el a pályáról.
„Hiába teszek meg mindent orvosként, ápolónők nélkül a munkám semmit sem ér, mert a gyógyítás csapatmunka. Az orvosbérek emelkedése óta a kórházak működését leginkább a szakdolgozóhiány veszélyezteti” – állítja egy belgyógyász szakorvos. Az ápolónőhiány negatív következményeit, a betegek súlyosbodó kiszolgáltatottságát leginkább az érintettek, illetve hozzátartozóik oldaláról ismerhetjük. Mindennapos tapasztalat, hogy a kórházi betegek ellátásához a vécépapírtól a kötszereken, papírtörlőkön át a gyógyszerekig mindent a rokonoknak kell bevinniük. De az sem árt, ha mindig van a beteg mellett egy hozzátartozó, aki felügyeli vagy elvégzi a gyógyszerek beadását, szükség esetén a beteg etetését, itatását, mosdatását, forgatását, pelenkázását, az infúziócsere vagy a fertőzések időben való felismeréséről és sok egyébről már nem is beszélve. Abba pedig jobb nem is belegondolni, hogy mi a sorsuk azoknak a betegeknek, akiknek nincsenek (ráérő) családtagjaik.
2023.10.06. (XXVII/40)
