Mi, magyarok, akik oly sok éven át újból és újból vérünket adtuk a szabadságért, ismét demonstráltuk, hogyha bármi veszélyezteti azt, minden különbözőséget félreteszünk, és folytatjuk a forradalmi örökséget, egy emberként kiáltjuk:
Nem tűrjük, elég, ne tovább! Elhallgatni lehet bennünket, de elhallgattatni soha!
Az egység olyan erőteljes, gyönyörű demonstrációja volt ez, melyet lehetetlen figyelmen kívül hagyni, lesöpörni az asztalról. Ez a kiállás bátorságot, hitet és reményt támaszthat más nemzetek fiaiban is. Erre alighanem szükség is lesz, látva, hogy az Európai Unió a gyűlöletbeszéd és a diszkrimináció elleni küzdelem nevében egyre határozottabban igyekszik korlátozni a klasszikus emberi jogokat.
Vasárnap azonban kiderült: sokan vagyunk, akik ezzel nem értünk egyet. Sokan vagyunk, akik nem várjuk csendben a közelgő éjt!
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »
„Jézus Krisztus nem vonult nyugdíjba, Ő a Királyok Királya”
Ünnepi nagyinterjú Németh Sándorral 1. rész »