hetilap

Igen, elkaptam a Covidot.

Hála Istennek, a tüdőmre nem húzódott rá a betegség, és kórházba sem kerültem – bár azért még fáradékony vagyok, és a vérnyomásom is magasabb, mint volt. Sokszor eszembe jutott az a tavaszi videóriport, amit a lélegeztetőgép működéséről forgattunk a Heteknek. Meg az az ismerősöm is, aki csak néhány évvel volt idősebb nálam, mégsem tudták élve levenni a gépről.

Hálás vagyok, hogy megúsztam.

Úgyhogy üzenem mindenkinek, aki szerint ez a betegség nem több mint egy influenza, hogy félrevezették őket. Nagyon durván. Nekem gyerekkoromban a lázmérőt is dörzsölni kellett, ha igazoltan akartam hiányozni az iskolából, és felnőttként sem voltam szinte soha beteg. Ugyan most sem lett komolyabb baj, de ezt is szívesen elkerülném a jövőben, főleg, ha csak egy (vagy kettő) oltásba kerül. Úgyhogy regisztráltam is, és nem fogok válogatni a vakcinák között (persze elfogadom, ha valaki egyéni szempontok alapján ezt megteszi).

De nemcsak ezért vagyok oltáspárti, hanem azért is, mert szeretnék már együtt ebédelni a szüleimmel, kávézni a barátaimmal és nyaralni a családommal.

És szeretném, ha senkit nem fertőznék meg, még véletlenül sem.

Számomra a matek nagyon egyszerű: ha az összes vakcina összes lehetséges mellékhatását összeadjuk, akkor is elenyésző az általuk okozott kár ahhoz képest, amit a Covid okoz – az emberéletektől kezdve a gazdasági kiesésen keresztül a fizikai és mentális poszt-Covid problémákig.

Úgyhogy várom a háziorvos hívását.