hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Magyar kalandok Észak-Afrikában
Meghiúsult gyarmatosítás, spanyol légió, kémjátszmák
Magyar kalandok Észak-Afrikában

A Nyugat-Szahara függetlenségéért harcoló Poliszárió Front katonái egy ünnepségen. (Fotó: AP/Arturo Rodriguez)

2020. 07. 22.
A 19. század végén nem sok hiányzott hozzá, hogy Magyarországnak – pontosabban az Osztrák–Magyar Monarchiának – is legyen afrikai gyarmata. Ha ez nem is valósult meg, Nyugat-Szahara magyar szempontból is izgalmas térség volt az elmúlt bő évszázadban – derül ki Besenyő János Magyarország és a Nyugat-Szaharai válság című könyvéből.

A katonai szakíró – aki korábban a Magyar Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyét vezette, jelenleg az Óbudai Egyetem docense – sokrétű és alapos könyvében magyar szemszögből tárgyalja Észak-Afrika egyik hosszú ideje befagyottnak számító konfliktusát. A kereskedelmi szempontból fontos kikötőkkel és értékes foszfátlelőhelyekkel megáldott Nyugat-Szahara (korábbi nevén: Rio de Oro) 1976-ig spanyol gyarmat volt, ezt követően azonban nem vált függetlenné: Marokkó szállta meg. A hivatalos nevén Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság jelenleg ENSZ-felügyelet alatt áll – a teljes függetlenségről vagy a Marokkóhoz tartozásról egy népszavazás döntene, amit azonban hosszú ideje halogatnak a felek, akik nem tudnak megegyezni a szavazás részleteiben. Ebben az ENSZ-misszióban vesznek részt leghosszabb ideje magyarok: 1995-től rendőrök, 1999-től fogva pedig katonák.

Magyar halfeldolgozó a Szaharában?

A magyar érintettség azonban nem most kezdődött – derül ki Besenyő János kutatásaiból. Az Osztrák–Magyar Monarchia ugyanis 1899-ben majdnem megvásárolta Rio de Oro területét. Egy évvel korábban a spanyolok elvesztették a Kubáért vívott háborút, így több gyarmatukat is kénytelenek voltak átengedni a győztes Egyesült Államoknak, többet pedig áruba bocsátottak, hogy fedezzék a vesztes háború költségeit. Így kezdtek tárgyalni az Osztrák–Magyar Monarchiával is az 1884-ben megszerzett kis afrikai gyarmatuk eladásáról. Bár a spanyolok is elismerték, hogy a gyarmatot nem tudják nyereségesen üzemeltetni, a Monarchia részéről láttak fantáziát az üzletben. „A nagyok asztaláról lehulló morzsákat sem fogom veszni hagyni” – fogalmazott feletteseinek írt jelentésé­ben Gilbert von Hohenwart gróf, a marokkói Tangerbe akkreditált konzul, aki szerint a spanyolokétól eltérő gyarmatosítási politikával a terület gyorsan felvirágozna, és jelentős hasznot hozhatna. Különösen jó lehetőséget látott a halászatban és az ehhez kapcsolódó tevékenységekben. Ezt a meglévő kikötők fejlesztésével, illetve újak létrehozásával, valamint halfeldolgozó telep létesítésével képzelte el. A Madridban szolgáló Victor Dubsky osztrák–magyar nagykövet azonban nem osztotta a lelkesedését, sőt több esetben is a projekt esetleges megalapozatlanságára, sikertelenségére hívta fel a döntéshozók figyelmét. 

Egy magyar orvos fedett ügynökként a marokkói állampolgárságot is megszerezte, és páciense volt a királyi család egyik tagja is. 

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!