Kiötlője, Kerényi Imre sorra járja a legkülönbözőbb fórumokat, és hosszas, abszurd eszmefuttatásokat ad elő a maga sajátos történelemszemléletéről, ami a kutyát sem érdekelné, ha történetesen nem kormányfői inspirációnak tenne eleget, és nem közpénzből finanszírozná az új alkotmány illusztrálására szánt képeket. Mivel azonban itt hivatalos állami felkérésről van szó, fájdalom, nem lehet a nyilvánosság számára közömbös, miféle alkotások kerültek ki a festők műhelyeiből; megkezdődött hát a művek képzőművészeti értékének, valamint szellemi színvonalának firtatása.
Holott ezek a kurzustermékek egyikkel sem rendelkeznek. Festményként azért értékelhetetlenek, mert egy meghatározott ideológiai irányultság jegyében aktuálpolitikai funkciót töltenek be - noha a megrendelő feltehetően a nemzeti örökkévalóság igézetében fogalmazta meg elvárásait, a politikai rezsim, amelyet szolgál, történelmi léptékkel mégis csupán pillanatnyi érvénnyel működik. Kerényi feladata persze éppen abban állt, hogy megalapozza a jobboldali kurzus messze ható szimbolikáját, nyilvánvalóan a hosszú hatalmi berendezkedés reményében. De ettől még az ötlet és az eredmény egyaránt egy olyan politikai konstelláció jegyében született, amelynek felhatalmazása - legalábbis egyelőre - csak a demokratikus választások függvényében értelmezhető. Következésképp nincs semmi garanciája arra, hogy az a világnézeti fundamentumépítés, amelybe több területen is belekezdett, elegendő időt kap a kiteljesedésre.
Persze ha úgy alakulnának a politikai erőviszonyok, hogy az Orbán-rendszer - fenntartói vágyainak megfelelően - csakugyan több ciklusra bebetonozza magát, akkor sem lesz legitimációja rákényszeríteni a társadalomra, az állam szabad polgáraira a két világháború közötti Magyarország szellemi reinkarnálását. Éspedig nemcsak azért, mert nem lehet évtizedeket visszahátrálni kultúrában, mentalitásban, gondolkodásban. De azért sem, mert a liberális európai demokrácia, a plurális jogállam nem írhat elő egyetlen, kötelező világnézeti kánont, és egy kormánypárt értékrendjéből nem vezethet le kötelező, kizárólagos szemléletmódot. Ha az alkotmányhoz csatolandó, Kerényi-ihlette piktorális teljesítmények mégis épp ezt célozzák, az nem mást jelent, mint a demokratikus normák tudatos elvetését.
2011. 11. 11. (XV/45)
