Bogsch Erik, a Richter Gedeon vezére minap azt mondta egy rádióinterjújában, hogy az egészségügyi kormányzati intézkedések visszafordíthatatlan károkat okoznak a magyarországi működésben, ami a gazdaságra is rendkívül negatív hatással van. A Richter magyarországi tevékenysége a 2000. évi szintre esik vissza, és romlik a nyereségesség. A gyógyszergyár felhagyott onkológiai készítmények gyártásával, és kivont készítményeket is, mindez mintegy egymilliárd forint bevételt jelentett volna.
A nyilatkozat óta csak „romlott” a helyzet. A Magyar Közlönyben megjelent rendelet alapján nyolc napot kapott Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter arra, hogy a Széll Kálmán-tervben előirányzott megtakarításon felül további szűkítésre tegyenek javaslatot a gyógyszerkasszán. A terveknek február 29-ére kell elkészülniük. Eközben az elemzők azt találgatják, hogyan lehet még további forrásokat kivonni az ellátás színvonalának romlása nélkül.
A 2012-re eredetileg előirányzott 83 milliárdos megtakarítást több intézkedéssel szeretné elérni a kormány. Baraczka Mariann egészségügyi szakértő, korábbi szakállamtitkár olyan megoldásokat sorolt fel, mint a piacnak a generikus gyógyszerek felé terelése és a vaklicit bevezetése (lásd keretes írásainkat). A megszorítócsomagba tartozik még a szektorális különadók növelése, azaz az orvoslátogatónkként fizetendő éves adó 10 millió forintra és a támogatott gyógyszerek után fizetendő kötelező gyógyszergyártói hozzájárulás mértékének 20 százalékra emelése.
„A gyógyszerkassza tarthatósága ugyanakkor nem függ attól, hogy a fent említett intézkedések eredményeznek-e 83 milliárdos megtakarítást. Ha a kiadások elérnek egy meghatározott szintet, akkor belép a sávos adó fizetésének kötelezettsége, ami azt jelenti, hogy a költségvetés a gyógyszergyártók között forgalom arányában felosztaná a 83 milliárdos megtakarításhoz még hiányzó összeget” – mondta az egészségügyi szakértő.
Eltűnő zászlóshajó?
Baraczka Mariann úgy látja, félő, hogy a gyógyszergyártóknak hosszú távon nem éri meg nagy áldozatokat hozni Magyarországon, mivel csökkennek a támogatások, a piaci helyzet kiszámíthatatlan a szabályozások gyakori változása miatt, és a potenciális fogyasztói piac is mindössze 10 milliós. A gyártók hátrasorolhatják hazánkat a régió más országaihoz képest, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyártókapacitások és a kutatás-fejlesztési projektek külföldre költöznek, azaz munkahelyek szűnnek meg; az egyetemeken, nagyobb kórházakban működő kutatóközpontok támogatásait is lefaragják, sőt csökkennek a kórházaknak természetben nyújtott adományok is.
A Policy Agenda Intézet elemzői felidézték lapunknak a kormány eredeti szándékát, miszerint a kutatás-fejlesztés támogatásával a hazai gyógyszergyártást a gazdaság zászlóshajójává kívánják tenni. A célkitűzés végül annyiban módosult, hogy megőrizték a korábbi évek gyakorlatát: az adóból leírható a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások egy része. Természetesen ettől még nem vált kiszámíthatóvá a piaci környezet. Az elmúlt időszak fejleményei miatt egyre több gyártó, illetve forgalmazó jelent be leépítéseket.
2012. 03. 02. (XVI/09)
