Tehénportré Fotó: Somorjai L.
Egy neve elhallgatását kérő szakértő szerint a tejtermelők fejőstehénnek nézik az államot. A tejesgazdák hangoztatják, hogy 2,8 milliárd litert is képesek lennének termelni, de az idén csupán 1,74 milliárd litert terveztek be, és ebből sem sikerül eladni mindent: 430 millió liter tejnek nincs gazdája. Ezt a mennyiséget exportálni kellene, azonban a hazai magas árak nem teszik versenyképessé a kivitelt. Még a 60 millió litert kitevő iskolatejprogram is csak a tárcaegyeztetésig jutott, úgy néz ki, hogy az idei tanévben már nem is indul el.
A gazdák nem tudnak mit kezdeni a felesleggel, állami támogatást, kompenzációt várnak. Az FVM idén már kétmilliárd forint extra támogatást nyújtott a tejfelesleg exportjához, amire idén
összességében 15,2 milliárd forintot fordított az állam. Különösen megnehezíti a helyzetet, hogy fokozatosan csökken a fogyasztás is, miközben a legjobban feldolgozott tejkészítmények importja növekszik.
A fentiekből kitűnik, hogy a probléma nem egy ok miatt, hanem több, egyenként is nehezen kezelhető kérdés megoldatlanságából állt elől. Az egyik legsúlyosabb probléma, hogy a tejpiac szereplőinek (az állam és a fogyasztók) ellentétesek az érdekeik, vitáik során ezek mentén sorakoztatják fel érveiket. A termelők a minél nagyobb termelésben lennének érdekeltek, mert a tehéntartás csak akkor válhat kifizetődővé, ha egy tehén minél több tejet ad. A feldolgozók érdeke a meglévő kapacitásaik lekötése, ami ebben az ágazatban a szükséges méret két-háromszorosa lenne. A fogyasztók olcsó tejet és sajtot keresnek, mert sokaknak a jelenlegi tejárak megfizethetetlenek.
Ebbe a körbe lép be az állam, illetve az EU-támogatási rendszer, hogy feloldja az ellentéteket, és mindenki "győztesen" mehessen haza. De ami az EU-ban jól működik, az kis hazánkban az egyéni érdekeken defektet kap. Ennek oka, hogy az uniós támogatások többsége az ágazati, regionális együttműködésre épít, annak érdekében, hogy az egyéni célt csak a közösségi célokon keresztül lehessen elérni.
De gondok vannak a szabályozással, illetve annak betartásával is. A hazai szabályozás elméletileg az uniós normákhoz hasonlít. Azonban az egyéni érdekek mindig felülírják a közösen elfogadott rendszert. A Tejtermék Tanácsban a termelők, a feldolgozók, a kereskedők és a fogyasztók képviselői közösen megtervezik a tejtermelés, -fogyasztás következő évi piacát, kiosztják a termelési, felvásárlási kvótákat, és a piaci zavarok kezelésére közös alapot hoznak létre. Ehhez az állam is hozzájárul néhány milliárd forinttal. A termelők azután kis póthaszon reményében feketén, háztól évente eladnak mintegy 150 millió litert, a feldolgozók a magas árak "kijátszására" gyártanak olcsó tejimitációkat (Reggeli ital, Frissföl stb.), s hogy még nagyobb legyen a káosz, a kereskedők a hazainál olcsóbb tejet és tejterméket, sajtot hoznak be külföldről. A behozott tejtermékek mennyisége ez év első félévében nem kevesebb mint 41 százalékkal nőtt, és a sajtok mellett már tejet is importálunk Szlovákiából, amelyet az egyik áruházlánc a hazainál lényegesen olcsóbb, száztizenöt forintos áron kínál.
Szerény számítások alapján – amennyiben a tejpiac szereplői betartanák a közösen elfogadott játékszabályokat – nem lenne szükség pótlólagos állami forrásokra. A hazai "zavarost" kihasználva, erre rájátszva egyes termelők maguk felé terelik az adófizetők milliárdjait. Lapunknak nyilatkozó szakértő szerint, amennyiben jövőre is megmaradnak a hazai viszonyok, szó szerint befagynak az uniós források, mert a rendkívül szigorú ellenőrzési rendszer eleve kizárja a feketekereskedelemmel élő vállalkozókat, mivel jövő év májusától uniós tagként megszűnik a nemzeti támogatási lehetőség, nem kizárt, hogy a két szék közé huppanó gazdák támogatás nélkül maradnak. E nélkül azonban elvesztik a versenyképességüket, mert a támogatás nélküli termékek jóval drágábbak, s a kereskedők nyilvánvalóan az olcsóbb termékeket teszik a polcaikra.
S mi van ma a polcokon? A fogyasztó, – akinek "hazai termékkel" a nemzeti öntudatára apellál a politika – olcsóbb, és valljuk be jobb íz? EU-sajtot, szlovák tejet talál az áruházakban. Persze lehet, hogy ő a hibás, mert a sokszor fűrészporízű, hazai kommersz sajtok rágcsálásával megmenthetné a hazai tejágazatot.
2003. 09. 05. (VII/36)
