Sir Isaac Newton (1643-1727) fogalmazta meg először a gravitáció törvényét, illetve a klasszikus mechanika négy axiómáját (a Newton-törvényeket). Ő mutatta ki elsőként prizmával, hogy a fehér fény különböző színek keverékéből áll, és egy újfajta teleszkópot is épített. Nevéhez köthető az általánosított binomiális tétel kidolgozása, valamint Leibniz mellett az analízis megalapozása. „Szükségképpen létezik a legfelsőbb Isten, és ugyanebből a szükségszerűségből fakadóan mindig és mindenütt létezik" - írta Newton a híres Principia című művében. Komolyan hitt a Bibliában, és nagy odaadással tanulmányozta azt. „Szilárdan hiszek a Bibliában mint Isten Igéjében, amelyet inspirált emberek írtak. Mindennap tanulmányozom a Bibliát" - írta. A korában egyre inkább terjedő ateizmusról is megvolt a véleménye: „Az ateizmus annyira értelmetlen. Amikor felnézek a Naprendszerre, látom, hogy a Föld pont megfelelő távolságra van a Naptól ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű fényt és hőt megkapja. Ez nem lehet a véletlen műve." Idősebb korában sokat foglalkozott a teológiával, elsősorban a bibliai próféciákat tanulmányozta. Következtetéseit az Észrevételek Dániel próféciáiról és Szt. János Apokalipsziséről című művében írta le. Ebből kiderül, hogy meg volt győződve a Messiás visszajöveteléről, sőt ennek - és egyben e világkorszak végének - időpontjára becslést is adott tanulmányai alapján: 2060-ra tette.
James Clerk Maxwell (1831-1879) ugyancsak sokoldalú tudós volt. Ő írta le az elektromágnesesség alaptörvényeit (Maxwell-törvények), s a fényt elektromágneses hullámként határozta meg. A gázok kinetikája elméletének kidolgozásában is jelentőset alkotott, és nevéhez köthető a színes fénykép feltalálása. Kimutatta továbbá, hogy a Szaturnusz gyűrűi sok kisebb, a bolygó körül keringő részből épülnek fel. Maxwell is őszintén hitt Istenben, sőt Jézus Krisztusban mint Isten fiában: „Úgy gondolom, hogy a tudósoknak és más embereknek tanulniuk kellene Krisztustól, és szerintem a tudományos beállítottságú keresztényeknek kötelességük kutatni a tudományt, azért hogy az Isten dicsőségéről való képük olyan széles körű legyen, amennyit csak a lényük befogadni képes." A Bibliát szó szerint értelmezte, és mindennapi élete alapjának tekintette. Maxwell hite egyértelműen Krisztus-központú volt, nem csupán egy bizonyos Isten létezésében hitt, és ebben talán különbözik Newtontól.
Werner Karl Heisenberg (1901-1976) német fizikus, a kvantummechanika egyik megalapozója és kidolgozója volt. Ő vezette be a határozatlansági relációkat. Munkásságát 1932-ben Nobel-díjjal jutalmazták. A második világháború idején részt vett a német atombombaprogramban, amely végül eredménytelennek bizonyult. Heisenberg szintén hívő volt, de abban különbözött a korábban említettektől, hogy a kereszténységnek pusztán az erkölcsi, morális részét tartotta fontosnak. Emiatt viszont igen hasznosnak tartotta a vallást az emberiség számára. „A tudomány a technika alapja, a vallás pedig az etika alapja" - írta egyik beszélgetéséről készült feljegyzésében. A hit és természettudomány kapcsolatáról a következő véleményt fogalmazta meg: „A természettudományok kelyhéből az első korty ateistává tesz, a pohár alján azonban Isten vár rád."
2012. 01. 27. (XVI/04)
