Úgy egy éve feltűnt nálunk egy film, amiről máig beszélnek. Pedig nem volt mozikampány, se országos tévépremierről harsogó reklám. Mégis az Óriásokkal szemben (Facing the Giants) „betalált", és ez sok nézőjét az élmény megosztására indítja. A jelenség a nagy filmek velejárója, még ha erről az alkotásról említést se tesznek a hivatásos moziítészek.
A filmbeli Grant Taylor edző (Alex Kendrick) rutinból él. Teszi a dolgát a Shiloh keresztény iskola amerikaifutball-pályáján, bosszankodik az elvesztett meccsek és a fásult légkör miatt. Meg hogy döcög a kocsija, s valamiért állandóan büdös van a házában. Aztán... minden még rosszabb lesz. Kiderül, hogy a remélt gyermekáldás miatta marad el, s hogy a szülők el akarják távolítani a csapat éléről. Hogy minden nagy és kis dologban - bármi is legyen az - totális kudarcot vallott. Miért pont vele történik ez? Nem tudjuk, tán a gépies életmóddal függ össze a válasz. Most azonban lépnie kell, és ő Istenhez kiált. Előbb kétségbeesve, majd mind őszintébb ragaszkodással. Reggel imával kezdi a kertben, este a Biblia ígéreteit kutatja - és a dolog működni kezd. Szó nincs viszont automatizmusról. Két személy fedezi fel itt újra egymást, távolról sem tanmesei formában; fontos ezt megjegyezni. Egymást követő kis változásoknak leszünk tanúi, melyek oly mértékűek, hogy Grant mélyebbre hatol abba a kicsit hanyagolt, de nagyon is eleven valóságba. Elkezd „ Istennel járni" - és ez elsőként őt változtatja meg.
Aztán a környezetét. A rábízott csapat hozzáállását az edző egy szép napon biblikus összefüggésekbe helyezi, és ez forradalmat generál a srácokban. Előbb a szívükben (Grantnak ez a fontosabb), majd játékuk minőségében. A megújulás mind többeket ér el, némelyek eddig magányos imái is szépen becsatlakoznak, mintha a vízbe dobott kő koncentrikusan terjedő köreit látnánk. Az eddig inkább nevében keresztény iskolában ébredés kezdődik. A változás gyümölcseit a film szentimentalizmus nélkül, de átélhető érzelmekkel láttatja. Egy lázadó fiú békül ki apjával, anyagi áttörések történnek (az edző egész rendkívüli módon kap új autót), végül a leginkább várt jövevény is jelzi, hogy úton van: a főhős apa lesz hamarosan. A klinika parkolójában derül ki ez, és jól summázza a film fő üzenetét: Istennek adni a dicsőséget, bármi történjék is. Mert Vele minden - igenis minden - lehetséges. Az ismeretlen szereplők átélt alakítása láttán pedig a néző hajlik is ennek hitelt adni. Ugyanerre az életelvre (gyakorlatra) építi fel Taylor edző a csapattaktikát, amivel sikerül felráznia a lomha játékot. A Sasok szépen menetelnek a döntő felé, ahol a félelmetes Giants vár rájuk késsel és villával. A film címe ugyanis kettős értelmű: míg a főhős a „félelem és balsors óriásai"-val, csapata a klasszisokkal jobb ellenfelekkel szemben folytat „felőrlő jellegű" küzdelmet. Úgy tűnik, eredményre csak ez vezet. Nem a párszor fellángoló, hangulati ellenállás, legyen szó csapatjátékról vagy az ember sorsáról.
2009. 06. 05. (XIII/23)
