A Nagy Könyv életrevaló kezdeményezésnek indult. Olvassunk remekműveket, és szavazzunk! Igen ám, de már itt kettévált a magas és a tömegkultúra: a nép ítélt, és nem a hivatalos irodalmi kánon szerint voksolt.
A top 100-as listából azután kiderült, mit is szeretünk igazán olvasni: könnyed, humoros, kalandos regényeket, többnyire. (Apropó: helyesebb lett volna a Nagy Regény elnevezés, hiszen például sem a Biblia, sem a verseskötetek nem vehettek részt a küzdelemben.)
A tízes lista megszületésekor már sejteni lehetett, hogy a gyermekkor megszépítő messzesége diadalt fog ülni a kortárs nyomorúság felett. Ifjúsági regények, utópia, fantasy-alapm? sorakozott fel egymás mellé, na meg egy régebbi keletű, korszakalkotó mű, a Száz év magány.
Ezután jöttek a celebrityk, hogy jelenlétükkel, szavaikkal kampányoljanak az adott m? mellett.
Itt kezdődtek a bakik.
A rendezők – és sztársaik – nem pontosan értették, mit is jelent a feladat: olyan regényeknek kellett kisfilmeket készíteni, amelyek megfilmesített változatai maguk is fogalmak; így elég vegyes lett a végeredmény.
A legtöbb film tényleg sztorizni akart, de minek? A nagyjátékfilmek jobbak. Akadt azért olyan üdítő kivétel is, mint a Pál utcai fiúké, ahol dinamikus, ötletes megoldásokat láthattunk.
Az ellentmondás talán az lehetett, hogy betűket akartak képekkel reklámozni; holott olvasásnál a betűknek kell világot építeniük, képekké, fogalmakká összeállniuk. Éppen ezért rendezői interpretációk születtek, amelyeknél döntő volt, hogy a rendező minek látja a regényt.
A végső szavazásnál vagy diákok szavaztak, vagy a nosztalgia győzött, nem valószínű, hogy az Egri csillagok filmje fogta meg a nézőket.
A Nagy Könyv példás, előremutató kezdeményezés, ezt még a legcinikusabb posztmodern is elismerheti. Mégsem lett belőle mozgalom. Ez idő tájt nem az olvasás az első számú szórakozási forma, hanem a képek: a www, a könnyen emészthető tévéműsorok. A minisztérium pénze – sajtóértesülések szerint több száz millió forint – néhány műsorra volt elég. A jelenkori, értékes könyvek, netán alkotók támogatására nem futotta belőle. A könyvek szeretete, főleg becsülete, még nem tudni, mennyivel nőtt.
Az Egri csillagok elsősége pedig azt mutatja, hogy Hunniában – ahogy lenni szokott – megállt az idő.
2005. 12. 23. (IX/51)
