A várpalotai tavakhoz közel, családi házukban fogad minket az ötgyermekes Siklósi család. A konyhaasztalt most érmek, oklevelek, győzelmi serlegek borítják, melyek az elmúlt években kerültek a második fiú, Máté birtokába. Máté négy éve kezdte a modellezést, s idén már Európa-bajnoki kupával, valamint világkupával gyarapította győzelmei számát a szabadon repülő, F1H kategóriában a 14–18 év közötti juniorok soraiban.
„Mi a küzdősport felé szerettük volna terelni Mátét, őt azonban a modellezés szépsége ragadta meg. Nem akadályoztam ebben, hiszen az idejét hasznosan töltötte, a kézügyessége fejlődött, és normális srácok közé járt, amikor hetente látogatta az egyesület műhelyét. Annál jobban meglepett, amikor két év után elkezdte egymás után hozni a díjakat, kupákat, elismeréseket, amelyek most már nemzetközi szinten is megmutatkoznak” – mondta lapunknak az apa, Siklósi László.
Máté első gépét, a Papirusz névre hallgató vitorlázót fenyőből, balsafából, rétegelt lemezből és masszív kartonból készítette. „Az tetszett meg az egészben, hogy ebben a kategóriában nincs se távirányító, se más elektronika vagy kiegészítő, a gép mégis könnyedén repül, és ez nagyrészt a jó érzékeken múlik” – mesél Máté a négy évvel korábbi időszakról, amikor barátja, Adrián legelőször elvitte őt a modellezőklubba. Második gépéhez, a rengeteg díjat hozó Pelikán 8 építéséhez már szintetikus műanyag szövetet is felhasznált, a gép törzse pedig karbon-kevlárból készült.
„Az építés során mindent aprólékosan kell kialakítani, s nagy jelentősége van annak, hogy a különböző szakmai fogásokat, fortélyokat hogyan sajátítjuk el. Mindezekben nagy segítséget jelentettek számomra a csapattársaim, valamint az egyesület elnökének, Mórocz Péternek tizennyolc év modellezés alatt megszerzett és rendelkezésemre bocsátott szakmai tapasztalatai” – mondja. Miután elkészült a gép, reptetésen kell beállítani a különböző paramétereket: a súlypontot, a startkampó helyét vagy a szárny dőlésszögét, amelynek pontosan négyfokos dőlésben kell lennie a hátsó, vízszintes vezérsíkhoz képest.
Mórocz Péter úgy emlékszik, hogy amikor Máté az egyesülethez csatlakozott, semmi extrával, csupán a szorgalmával tűnt ki. „Ő csak figyelt, tanult és épített” – mondta. A modellépítésben a részleteknek azért nagy a jelentősége, mert a tervrajzok adottak, a siker pedig jórészt a kivitelezésen múlik. Szükséges még a rutin és a szerencse is, mert egy verseny eredményeit az időjárás is befolyásolja. A szabadon repülő kategóriában a versenyeken ugyanis az a cél, hogy a magasságba felhúzott repülőgépmodellek legalább két percet repüljenek, mielőtt földet érnek. Amikor ezt sikerült elérniük, ezt nevezik „totálnak”. Az adott időtartamot csak úgy lehet elérni, ha a versenyző kihasználja a felszálló levegő, azaz a termik(ek) hatását. „Akik sok éve versenyeznek, azok már a bőrükön érzik a termik jelenlétét. Szemfülesebbek, a madarak röptére is figyelnek, s hogyha ott „termikelnek” az ember felett, akkor nyugodtan lehet felfelé húzni a repülőgépmodellt. Azonban itt is figyelni kell, nehogy a repülő a termik szélére kerüljön, és menet közben kiessen belőle – mesél a versenyek körülményeiről az egyesület elnöke. – Máté már önállóan képes eldönteni, mikor kell indítani. S nem is rosszul, mert az Európa-bajnoki cím megszerzésekor mind az öt reptetése »totált« eredményezett” – teszi hozzá. A tizennégy év még a junior kategória alsó szélét jelenti, ami az elnök szerint mindenképpen nagy fegyvertény a jövőre vonatkozóan. Máté ráadásul a hazai országos ranglista győztese volt tavalyi kategóriájában, és idén is ő áll a mezőny élén.
2011. 10. 07. (XV/40)
